A zsoltárok
106. zsoltár
1. vers
Magasztaljátok Jaht! (Halleluja!) Adjatok hálát Jahvénak, mert jó, mert örökké tart kegyelme!
2. vers
Ki mondhatná el Jahve erejének alkotásait?! Ki hirdetné el minden dicséretét?
3. vers
Boldogok azok, akik a jogot megőrzik! Boldog az, aki az igazságosságot munkálja minden időben!
4. vers
Emlékezzél meg rólam, Jahve azért, mert tetszésedet találod népedben; látogass meg engem szabadításod órájában,
5. vers
hogy nézhessem választottaidnak jó dolgát; hogy örvendhessek nemzetednek örömén és örökségeddel együtt magasztalhassalak Téged.
6. vers
Vétkeztünk atyáinkkal együtt, fonákságot tettünk, elvetemedtünk!
7. vers
Atyáink Egyiptomban csodáidon nem lettek okosabbak, sok kegyelmedről meg nem emlékeztek, fellázadtak a tengernél, a Sástengernél.
8. vers
De megszabadította őket Nevéért, hogy megismertesse velök erejét.
9. vers
Fenyegetve szólt rá a Sástengerre s az kiszáradt; aztán átvezette őket a vizek mélységein, mintha a pusztában járnának.
10. vers
Aztán megszabadította őket a gyűlölködők kezéből, megváltotta őket az ellenség kezéből.
11. vers
Szorongatóikat a tenger fedte el: egy sem maradt meg közülök!
12. vers
Hittek szavainak, énekelték dicséretét;
13. vers
de gyorsan elfelejtették cselekedeteit, nem várták meg tervét;
14. vers
hanem nagy kívánságra gerjedtek a pusztában s a sivatagban megkísértették Istent.
15. vers
Megadta kívánságukat s lelkükre küldte a sorvadást.
16. vers
A táborban féltékenykedtek Mózesre s a Jahvénak szentelt Áronra;
17. vers
de megnyílt a föld és elnyelte Dátánt és elfeledte Abirám gyülekezetét.
18. vers
Aztán tűz égette gyülekezetüket és lángok kapták el az elvetemülteket.
19. vers
A Hóreben borjút készítettek, egy öntött szobor előtt borultak le.
20. vers
Elkeserítették dicsőségüket egy füvet evő bika képmásával.
21. vers
Elfeledkeztek szabadító Istenükről, ki nagy dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
22. vers
csodálatos dolgokat Chámnak a földén, félelmetes dolgokat a Sástengernél.
23. vers
Már kipusztításukról beszélt, ha választotta, Mózes oda nem állt volna a résbe Elébe, hogy fordítsa vissza haragját s ne pusztítson.
24. vers
Megvetették a kívánt földet, nem hittek szavának;
25. vers
rágalmakat mondtak sátoraikban, nem hallgattak Jahve szavára.
26. vers
Ekkor rájok emelte kezét, hogy elhullassa őket a pusztában,
27. vers
hogy magvukat a nemzetek közé szórja, hogy őket szétszórja az országokban.
28. vers
Odakötötték magukat a fajtalankodás Báljához és a halottaknak áldozott húst ették.
29. vers
Cselekedeteikkel bántalmat szereztek és csapás sújtotta őket.
30. vers
Közbenjárónak odaállt Fineás és a csapás elé gátat vetett.
31. vers
Ezt igazságosságul számították neki, nemzedékről nemzedékre örökre.
32. vers
Haragra ingereltek a Versengés vizeinél és Mózes szenvedett kárt miattuk,
33. vers
mert elkeserítették szellemét és meggondolatlanságra vitték ajkát.
34. vers
Nem pusztították el a népeket, melyekről Jahve szólt nekik.
35. vers
Elkeveredtek a nemzetek közé s eltanulták cselekedeteiket.
36. vers
Szolgálták bálványszobraikat s ezek tőrré lettek számukra.
37. vers
Megáldozták fiaikat és leányaikat az ördögöknek.
38. vers
Ártatlan vért ontottak ki, fiaiknak és leányaiknak vérét, kiket Kanaán bálványszobrainak megáldoztak és szentségtelenné lett a föld a vér miatt.
39. vers
Tisztátalanokká tették őket cselekedeteik, paráznákká kicsapongásaik.
40. vers
Ekkor felgyulladt Jahve haragja népe ellen és megutálta örök birtokát.
41. vers
Odaadta hát őket a nemzetek kezébe, gyűlölőik uralma alá kerültek;
42. vers
ellenségeik nyomorgatták őket, kezük alá alázták őket.
43. vers
Sokszor megmentette őket; de ők szándékaikkal fellázadtak, bűneik által mélyre süllyedtek.
44. vers
A szorongattatásban rájuk tekintett, meghallgatva kiáltásukat.
45. vers
Megemlékezett értük szövetségéről s nagy kegyelmének megfelelően megszánta őket.
46. vers
Irgalomra indította irántuk mindazokat, akik (fogságra vitték) fogva tartották őket.
47. vers
Jahve, mi Istenünk, szabadíts meg minket, gyűjts össze a nemzetek közül, hogy (hálát adhassunk) magasztalhassuk szentséges Neved(nek)et s dicséretedet dicsekvésünkké tegyük!
48. vers
Áldott legyen Izráel Istene, Jahve, az örök korszaktól az örök korszakig!
Mondja az egész nép: Ámen! Halleluja!
Könyvek
