A zsoltárok
105. zsoltár
1. vers
Tegyetek vallást Jahvéról, szólítsátok Nevét; ismertessétek meg a népekkel tetteit!
2. vers
Énekeljetek Neki, muzsikáljatok Neki; tűnődjetek el összes csodái felől!
3. vers
Dicsekedjetek el szent Nevével, örüljön azoknak szíve, akik Jahvét keresik!
4. vers
Keressétek Jahvét és az ő erejét; állandóan törekedjetek Orcája elé!
5. vers
Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket véghez vitt, jeleiről és szájának ítéleteiről; ti szolgájának, Ábrahámnak magva, Jákób fiai, az Ő kiválasztottai!
7. vers
Ő, Jahve, a mi Istenünk; az egész földet betöltik ítéletei!
8. vers
Örökké emlékezik szövetségé(re)ről, arra a szóra, amelyet ezer nemzedéknek rendelt el,
9. vers
amelyet Ábrahámmal kötött s arra az esküre, melyet Izsáknak tett;
10. vers
amelyet Jákóbnak törvényül szabott meg, Izráelnek örök szövetségül.
11. vers
–Neked adom Kanaán földét – mondta – örök kimért részetekül!
12. vers
Akkor mondta, amikor csak kis számban voltak, nehányan s idegenek voltak azon a földön;
13. vers
amikor még nemzetből nemzethez bolyongottak, egyik királyságtól a másik néphez.
14. vers
Senkit sem hagyott nyugton, aki elnyomta őket; királyokat büntetett meg miattuk:
15. vers
Ne érintsétek az Én Fölkentjeimet és ne ártsatok az Én prófétáimnak!
16. vers
Aztán éhséget hívott az országra, összetörte a kenyérnek minden támaszát.
17. vers
Egy férfit küldött el előttük, rabszolgának adatva őt el, Józsefet.
18. vers
Lábát bilincsbe szorították, lelkére ráment a vas.
19. vers
addig az időig, amelyben beteljesült a neki adott szózat s Jahve mondása s Jahve mondása őt igazolta.
20. vers
Ekkor a király érte küldött s őt a tömlöcből kiugrasztotta; a népek uralkodója megszabadította:
21. vers
házának urává tette őt, egész szerzeményének kormányzójává,
22. vers
hogy fejedelmeit lelke kívánságai elé kösse és véneit (bölcsekké tegye) kiokosítsa.
23. vers
Azután Izráel Egyiptomba ment és Jákób vendégként időzött Chám földén.
24. vers
Isten aztán igen szaporává tette népét és szorongatóinál erősebbé.
25. vers
Megfordította azok szívét, hogy népét gyűlöljék, hogy szolgáival álnokul bánjanak.
26. vers
Majd elküldte szolgáját Mózest és Áront, kit kiválasztott;
27. vers
ezek az Isten csodás jeleit vitték véghez (rajtuk) köztük; csodák történtek Chám földén.
28. vers
Sötétséget küldött és sötétséget csinált, úgyhogy nem ellenkeztek szavával.
29. vers
Vizeiket vérré változtatta s halaikat megölte.
30. vers
Földjük hemzsegett a békáktól, királyuk termei is.
31. vers
Szólt és bögölyök hada jött, moszkitók minden határukra.
32. vers
Eső gyanánt jeget, lángoló tüzet adott földjükre;
33. vers
elverte szőlőjüket, fügefáikat, összetörte határuk minden fáját.
34. vers
Szólott és számtalan sáska és szárnyas sáska jött
35. vers
és azok megettek minden füvet földükön, talajuk minden gyümölcsét.
36. vers
Majd megvert földjükön minden elsőszülöttet, minden erejüknek zsengéjét.
37. vers
Ezüsttel, arannyal hozta ki őket s törzseikben egy sem akadt, aki botorkált volna.
38. vers
Egyiptom örült, amikor kijöttek, mert a tőlük való félelem esett reájuk.
39. vers
Felhő terjeszkedett ki, őket függönyként fedve el, éjjel tűz, hogy világítson nekik.
40. vers
Kívánságukra fürjeket hozott s az ég kenyerével elégítette ki őket.
41. vers
Megnyitotta a kősziklát s víz folyt elő, folyt a kiszáradt földön s folyóvá lett.
42. vers
Mert visszaemlékezett szolgájának, Ábrahámnak (mondott szaváról) tett ígéretéről.
43. vers
Öröm közt hozta ki népét, ujjongással választottait.
44. vers
Nemzeteknek a földjeit adta nekik oda; amiért népségek fáradtak, azt örökölték,
45. vers
azért, hogy megőrizzék törvényeit és tanításait megfigyeljék. Halleluja! (Magasztaljátok Jaht!)
Könyvek
