A zsoltárok
36. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, Jahve szolgájától, Dávidtól.
2. vers
Szívem belsejében a lázadás bűne ilyen rajzot ád az elvetemültről: szeme előtt nincs istenfélelem!
3. vers
Mert becézi magát a saját szemében, mikor bűnére rátapintanak, hogy gyűlölködik.
4. vers
Szája semmirekellőséget és álnokságot szól; lemondott az okosságról, hogy jót tegyen.
5. vers
Fekhelyén semmirekellősségről gondolkodik; oly útra áll ki, amely nem jó; a rossz iránt nem érez megvetést.
6. vers
Jahve, szereteted az egekig ér, hűséged a felhőkig;
7. vers
igazságosságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a roppant mélység; embernek, baromnak Te adod a szabadulást, Jahve!
8. vers
Mily drága a Te kegyelmed, oh Isten! Az emberek fiai szárnyad árnyékában lelnek menedéket.
9. vers
Házad bő zsírjából megelégednek, és gyönyörűségeiddel megitatod őket!
10. vers
Hisz nálad az élet forrása! Világosságodban látunk világosan.
11. vers
Kegyelmed hosszan tart azok számára, kik ismernek téged; igazságosságod is az egyenes szívűeknek.
12. vers
Add, hogy a kevély láb rajtam ne tiporjon, s az elvetemültek keze le ne taszítson!
13. vers
Ni! Ott buknak el, kik semmirekellően cselekesznek; földre taszítják őket, s fölkelni nem tudnak!
Könyvek
