A zsoltárok
92. zsoltár
1. vers
Zenekísérettel előadandó ének, szombat napjára.
2. vers
Jó dolog Jahvét magasztalni, s nevednek muzsikálni, oh Magasságos;
3. vers
reggel hírdetni kegyelmedet, s éjjel hűségedet
4. vers
tíz húrú hangszeren, hárfán, citerazengéssel,
5. vers
mert megörvendeztettél engem, oh Jahve, cselekedeteiddel; ujjongok kezed munkáján!
6. vers
Míly nagyok munkáid, oh Jahve! Gondolataid igen mélyek!
7. vers
A tulok-ember nem ismeri fel, a balga nem érti ezt.
8. vers
Mikor az elvetemültek kihajtanak, mint a fő, és minden semmittevő kivirágzik, azért van, hogy örökre kiirtassanak.
9. vers
Te, Jahve, ellenben örökre a magasságban vagy!
10. vers
Hiszen, lám ellenségeid elvesznek; a semmittevők valamennyien széthullanak!
11. vers
Szarvamat magasra emeled, mint a vadbikáét, friss olajjal hintesz meg!
12. vers
Szememet legeltetem a rám leselkedőkön, akik feltámadnak ellenem; fülem a gonosztevőket hallgatja.
13. vers
Az igazságos úgy hajt, mint a pálmafa; úgy nő, mint a libanoni cédrus;
14. vers
elültetve Jahve házában, Istenünknek udvaraiban hajtanak;
15. vers
még öreg korukban is fejlődnek, nedvdúsak, zöldellők lesznek,
16. vers
hogy hirdessék, hogy Jahve egyenes, nekem kősziklám, nincs benne fonákság.
Könyvek
