A zsoltárok
44. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, Kóráh fiainak, tanító költemény.
2. vers
Saját fülünkkel hallottuk, oh Isten, atyáink beszélték el nekünk: Te tetteket vittél véghez napjainkban, az őskori napokban.
3. vers
Saját kezeddel űztél ki nemzeteket, aztán beplántáltad őket; bajt hoztál népekre, aztán kibocsátottad őket.
4. vers
Hiszen nem karjukkal szerezték az országot, sem karjuk nem szabadította meg őket, hanem a Te jobbod, a Te karod, a Te orcád világossága, mivel kedvedet lelted bennük!
5. vers
Te vagy az én királyom, oh Isten! Rendelj Jákóbnak szabadulást!
6. vers
Általad ledöntjük szorongatóinkat; neveddel széttiporjuk azokat, akik ellenünk fölkelnek.
7. vers
Mert nem az íjamban bízom; kardom meg nem szabadít engem;
8. vers
hanem Te szabadítasz meg szorongatóinktól; Te szégyeníted meg azokat, akik bennünket gyűlölnek!
9. vers
Jahvéban ujjongunk minden napon; nevednek örök hálával adózunk! (Hangosabban!)
10. vers
Mindamellett igaz, hogy eltaszítottál és megszégyenítettél bennünket; nem vonulsz már ki a mi seregeinkkel!
11. vers
Megfutamítottál bennünket szorongatónk előtt; gyűlölőink zsákmányoltak maguknak.
12. vers
Odaadtál minket mint vágó juhokat; szétszórtál minket a nemzetek közé;
13. vers
népedet semmiségért adtad el; vételárukat nem szabtad magasra!
14. vers
Szomszédaink gyalázatára adtál, a körüllakók csúfjává és gúnyjává tettél;
15. vers
példaszóvá tettél a nemzetek közt; arra okká, hogy a népek fejüket rázzák.
16. vers
Szégyenem minden nap előttem van; pír fedi arcomat
17. vers
a gyalázkodók és gúnyolódók miatt, az ellenséggel a bosszúra szomjazókkal szemben.
18. vers
Mindez úgy jött ránk, hogy mi téged el nem felejtettünk, sem szövetségedet csalással meg nem szegtük;
19. vers
a szívünk meg nem hátrált; lépteink ösvényedről el nem tértek.
20. vers
Ám szétzúztál minket a sakálok földén, és sötétséggel borítottál be minket.
21. vers
Ha elfelejtenénk Istenünk nevét és kezünket idegen isten felé terjesztenénk ki:
22. vers
nem kikutatná-é azt Isten? Hiszen Ő a szív titkainak ismerője!
23. vers
Hiszen érted gyilkolnak minket minden napon; olybá vesznek, mint ölésre szánt juhokat!
24. vers
Serkenj föl! Mért alszol, Uram?! Ébredj föl! Ne taszíts el örökre!
25. vers
Mért rejted el orcádat? Mért felejted el nyomorúságunkat és szorongásunkat?
26. vers
Mert a porig hajtottad lelkünket; hasunk a földhöz tapadt.
27. vers
Kelj föl segítségünkre; kegyelmedért válts meg bennünket!
Könyvek
