A zsoltárok
102. zsoltár
1. vers
Egy nyomorultnak imádsága, mikor elgyengült és tűnődéseit Jahve előtt kiöntötte.
2. vers
Jahve, hallgasd meg imádságomat; segélykiáltásom jusson hozzád!
3. vers
Ne rejtsd el orcádat tőlem, amikor szorongatásban vagyok; nyújtsd hozzám füledet, amikor kiáltok; siess, felelj!
4. vers
Mert mintha füstté válnának, úgy vesznek el napjaim (s csontjaim, mintha kemence volnának, így izzanak) s csontjaimban mintha láng izzana!
5. vers
A szívem letaposott és kiszáradt, mint a fő: még kenyeremet is elfelejtettem megenni!
6. vers
Sóhajtásaimtól csontom a húsomhoz tapadt!
7. vers
Hasonlóvá lettem a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a romokat lakó bagoly!
8. vers
Virrasztva ülök, mint tetőn a magános madár!
9. vers
Minden napon gyaláznak ellenségeim. Kik ellenem őrjöngenek, engem említenek átokként esküjükben.
10. vers
A hamut úgy eszem, mint a kenyeret; italomat könnyemmel vegyítem,
11. vers
kitörő haragod miatt, mert fölemeltél és elvetettél engem!
12. vers
Olyanok napjaim, mint az elnyúló árnyék; én meg elszáradok, mint a fő!
13. vers
Te ellenben örökké trónolsz, oh Jahve és emlékezeted nemzedékről nemzedékre tart.
14. vers
Te majd fölkelsz, könyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy neki kegyelmezzél, mert eljött a kitűzött idő!
15. vers
Mert szolgáid gyönyörködnek annak köveiben és pora megindítja őket.
16. vers
A nemzetek félni fogják Jahve Nevét s a föld valamennyi királya a Te dicsőségedet.
17. vers
Mert Jahve építette fel Siont, Ő jelent meg ott dicsőségében;
18. vers
ott fordult a (lemeztelenítetteknek) meztelenné tetteknek imádsága felé: nem vetette meg imádságukat!
19. vers
Írják meg ezt a következő nemzedék számára; s majd teremtendő nép magasztalja Jaht!
20. vers
Mert Jahve szentségének magosságából alápillantott, az egekből a földre tekintett,
21. vers
hogy meghallja a foglyok nyöszörgését, hogy ajtót nyisson a halálra szántaknak;
22. vers
hogy Sionban hirdessék a Jahve Nevét s Jeruzsálemben magasztalását,
23. vers
amikor majd népek gyűlnek össze, meg királyságok, hogy Jahvét szolgálják.
24. vers
Az úton megbénította erőmet, megrövidítette napjaimat.
25. vers
– Istenem – szóltam – ne vigy föl engem napjaim felén, Te, kinek éveid a korszakok korszakában tartanak!
26. vers
Már eleve megalapítottad a földet; az egek is kezed munkája.
27. vers
Azok elvesznek, de Te megmaradsz; mind elnyüvődnek, mint egy ruha; mint egy öltözéken, túladsz rajtok s azok tovatőnnek;
28. vers
de Te ugyanaz maradsz s éveidnek nem lesz vége!
29. vers
Szolgáidnak fiai itt fognak lakni s magvuk meg fog állani Előtted!
Könyvek
