A zsoltárok

Psalm 102


Chapters:


verse #1

Egy nyomorultnak imádsága, mikor elgyengült és tűnődéseit Jahve előtt kiöntötte.


verse #2

Jahve, hallgasd meg imádságomat; segélykiáltásom jusson hozzád!


verse #3

Ne rejtsd el orcádat tőlem, amikor szorongatásban vagyok; nyújtsd hozzám füledet, amikor kiáltok; siess, felelj!


verse #4

Mert mintha füstté válnának, úgy vesznek el napjaim (s csontjaim, mintha kemence volnának, így izzanak) s csontjaimban mintha láng izzana!


verse #5

A szívem letaposott és kiszáradt, mint a fő: még kenyeremet is elfelejtettem megenni!


verse #6

Sóhajtásaimtól csontom a húsomhoz tapadt!


verse #7

Hasonlóvá lettem a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a romokat lakó bagoly!


verse #8

Virrasztva ülök, mint tetőn a magános madár!


verse #9

Minden napon gyaláznak ellenségeim. Kik ellenem őrjöngenek, engem említenek átokként esküjükben.


verse #10

A hamut úgy eszem, mint a kenyeret; italomat könnyemmel vegyítem,


verse #11

kitörő haragod miatt, mert fölemeltél és elvetettél engem!


verse #12

Olyanok napjaim, mint az elnyúló árnyék; én meg elszáradok, mint a fő!


verse #13

Te ellenben örökké trónolsz, oh Jahve és emlékezeted nemzedékről nemzedékre tart.


verse #14

Te majd fölkelsz, könyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy neki kegyelmezzél, mert eljött a kitűzött idő!


verse #15

Mert szolgáid gyönyörködnek annak köveiben és pora megindítja őket.


verse #16

A nemzetek félni fogják Jahve Nevét s a föld valamennyi királya a Te dicsőségedet.


verse #17

Mert Jahve építette fel Siont, Ő jelent meg ott dicsőségében;


verse #18

ott fordult a (lemeztelenítetteknek) meztelenné tetteknek imádsága felé: nem vetette meg imádságukat!


verse #19

Írják meg ezt a következő nemzedék számára; s majd teremtendő nép magasztalja Jaht!


verse #20

Mert Jahve szentségének magosságából alápillantott, az egekből a földre tekintett,


verse #21

hogy meghallja a foglyok nyöszörgését, hogy ajtót nyisson a halálra szántaknak;


verse #22

hogy Sionban hirdessék a Jahve Nevét s Jeruzsálemben magasztalását,


verse #23

amikor majd népek gyűlnek össze, meg királyságok, hogy Jahvét szolgálják.


verse #24

Az úton megbénította erőmet, megrövidítette napjaimat.


verse #25

– Istenem – szóltam – ne vigy föl engem napjaim felén, Te, kinek éveid a korszakok korszakában tartanak!


verse #26

Már eleve megalapítottad a földet; az egek is kezed munkája.


verse #27

Azok elvesznek, de Te megmaradsz; mind elnyüvődnek, mint egy ruha; mint egy öltözéken, túladsz rajtok s azok tovatőnnek;


verse #28

de Te ugyanaz maradsz s éveidnek nem lesz vége!


verse #29

Szolgáidnak fiai itt fognak lakni s magvuk meg fog állani Előtted!

Chapters:


Books