A zsoltárok

Psalm 140

A karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
Jahve, szabadíts meg engem a gonosz emberektől; ments meg engem erőszakos férfiaktól,

kik szívükben gonosz dolgokat gondolnak, minden nap háborúságokat keltenek!

Kiköszörülték nyelvüket, mint egy kígyó; ajkuk alatt vipera tüzes mérge van. (Hangosabban!)

Jahve, őrizz meg engem az elvetemültek kezétől, ments meg az erőszakos férfiaktól; kik azon gondolkodnak, hogy jártomban fölborítsanak!

Kevélyek kelepcét ástak nekem; hurkokat, hálót helyeztek el az út szélén; csapdákat tettek elém! (Hangosabban!)

– Te vagy Istenem! – mondtam Jahvénak. – Jahve, vedd füledbe esedezésem szavát!

Jahve, én Uram szabadító erőm! a fegyverkezés napján védelmet adtál fejemnek!

Jahve, ne adj tért az elvetemültek kívánságainak. Tervet szőttek, ne adj sikert, (hisz fölemelkednének) hisz fejükbe szállna! (Hangosabban!)

Nézd azoknak fejét, akik körülfognak engem: ajkuknak tüzes mérge fedje el őket!

Hadd zúduljanak tüzes szenek rájuk; taszítsd őket tűzbe; a hullámok közt föl ne keljenek!

A rossz nyelvő embernek ne legyen megállása az országban; az erőszakos embert baj üldözze, míglen lezuhan!

Tudom, hogy Jahve véghez viszi a nyomorultnak perét, a szegények ítéletét.

Bizony a igazak magasztalni fogják Nevedet; az egyenesek orcáddal laknak majd együtt!

Books