A zsoltárok
Salmo 140
verso 1
A karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
Jahve, szabadíts meg engem a gonosz emberektől; ments meg engem erőszakos férfiaktól,
verso 3
kik szívükben gonosz dolgokat gondolnak, minden nap háborúságokat keltenek!
verso 4
Kiköszörülték nyelvüket, mint egy kígyó; ajkuk alatt vipera tüzes mérge van. (Hangosabban!)
verso 5
Jahve, őrizz meg engem az elvetemültek kezétől, ments meg az erőszakos férfiaktól; kik azon gondolkodnak, hogy jártomban fölborítsanak!
verso 6
Kevélyek kelepcét ástak nekem; hurkokat, hálót helyeztek el az út szélén; csapdákat tettek elém! (Hangosabban!)
verso 7
– Te vagy Istenem! – mondtam Jahvénak. – Jahve, vedd füledbe esedezésem szavát!
verso 8
Jahve, én Uram szabadító erőm! a fegyverkezés napján védelmet adtál fejemnek!
verso 9
Jahve, ne adj tért az elvetemültek kívánságainak. Tervet szőttek, ne adj sikert, (hisz fölemelkednének) hisz fejükbe szállna! (Hangosabban!)
verso 10
Nézd azoknak fejét, akik körülfognak engem: ajkuknak tüzes mérge fedje el őket!
verso 11
Hadd zúduljanak tüzes szenek rájuk; taszítsd őket tűzbe; a hullámok közt föl ne keljenek!
verso 12
A rossz nyelvő embernek ne legyen megállása az országban; az erőszakos embert baj üldözze, míglen lezuhan!
verso 13
Tudom, hogy Jahve véghez viszi a nyomorultnak perét, a szegények ítéletét.
verso 14
Bizony a igazak magasztalni fogják Nevedet; az egyenesek orcáddal laknak majd együtt!
Libros
