A zsoltárok
Salmo 62
verso 1
A karvezetőnek, Jedutun nyomán, zenekísérettel, Dávidtól.
verso 2
Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem, tőle van szabadulásom!
verso 3
Bizony Ő kősziklám és szabadulásom, kőszálam, úgyhogy meg nem ingom nagyon!
verso 4
Meddig támadtok ti mindannyian egy emberre azért, hogy megöljétek, úgy, mint egy meghajlott falra, mint dűlő kerítésre?!
verso 5
Bizonyára az a szándékuk, hogy magasságából alá taszítsák őt; hazugságban gyönyörködnek; szájukkal áldanak, de belsejükben átkot mondanak. (Hangosabban!)
verso 6
Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem; bizony tőle való a reménységem.
verso 7
Bizony Ő a kősziklám és szabadulásom, fellegváram, nem ingadozom!
verso 8
Istenben van szabadulásom és dicsőségem; erős váram, menedékem Istenben!
verso 9
Bízzatok Benne minden időben; öntsétek ki eléje szíveteket! Isten a mi menedékünk! (Hangosabban!)
verso 10
Bizony a közember fiai csak annyik, mint egy lehelet; az emberek fiai hazugság; ők szállnak föl a mérlegben, mind együtt lenyomja őket egy lehelet.
verso 11
Ne bízzatok az elnyomás hasznában, se a ragadományban légvárakat ne építsetek! Ha a gazdagság megsokasul, szíveteket ne akasszátok rá!
verso 12
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam én, hogy az erő Istené.
verso 13
Tiéd, Uram a kegyelem, mert Te az embernek munkái szerint fizetsz meg!
Libros
