Psalm 62
A karvezetőnek, Jedutun nyomán, zenekísérettel, Dávidtól.
Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem, tőle van szabadulásom!
Bizony Ő kősziklám és szabadulásom, kőszálam, úgyhogy meg nem ingom nagyon!
Meddig támadtok ti mindannyian egy emberre azért, hogy megöljétek, úgy, mint egy meghajlott falra, mint dűlő kerítésre?!
Bizonyára az a szándékuk, hogy magasságából alá taszítsák őt; hazugságban gyönyörködnek; szájukkal áldanak, de belsejükben átkot mondanak. (Hangosabban!)
Bizony Isten felé elcsendesül a lelkem; bizony tőle való a reménységem.
Bizony Ő a kősziklám és szabadulásom, fellegváram, nem ingadozom!
Istenben van szabadulásom és dicsőségem; erős váram, menedékem Istenben!
Bízzatok Benne minden időben; öntsétek ki eléje szíveteket! Isten a mi menedékünk! (Hangosabban!)
Bizony a közember fiai csak annyik, mint egy lehelet; az emberek fiai hazugság; ők szállnak föl a mérlegben, mind együtt lenyomja őket egy lehelet.
Ne bízzatok az elnyomás hasznában, se a ragadományban légvárakat ne építsetek! Ha a gazdagság megsokasul, szíveteket ne akasszátok rá!
Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam én, hogy az erő Istené.
Tiéd, Uram a kegyelem, mert Te az embernek munkái szerint fizetsz meg!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150