A zsoltárok

Psalm 36

A karvezetőnek, Jahve szolgájától, Dávidtól.

Szívem belsejében a lázadás bűne ilyen rajzot ád az elvetemültről: szeme előtt nincs istenfélelem!

Mert becézi magát a saját szemében, mikor bűnére rátapintanak, hogy gyűlölködik.

Szája semmirekellőséget és álnokságot szól; lemondott az okosságról, hogy jót tegyen.

Fekhelyén semmirekellősségről gondolkodik; oly útra áll ki, amely nem jó; a rossz iránt nem érez megvetést.

Jahve, szereteted az egekig ér, hűséged a felhőkig;

igazságosságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a roppant mélység; embernek, baromnak Te adod a szabadulást, Jahve!

Mily drága a Te kegyelmed, oh Isten! Az emberek fiai szárnyad árnyékában lelnek menedéket.

Házad bő zsírjából megelégednek, és gyönyörűségeiddel megitatod őket!

Hisz nálad az élet forrása! Világosságodban látunk világosan.

Kegyelmed hosszan tart azok számára, kik ismernek téged; igazságosságod is az egyenes szívűeknek.

Add, hogy a kevély láb rajtam ne tiporjon, s az elvetemültek keze le ne taszítson!

Ni! Ott buknak el, kik semmirekellően cselekesznek; földre taszítják őket, s fölkelni nem tudnak!

Books