A zsoltárok
Salmo 73
Harmadik könyv
verso 1
Zenekísérettel, Ászáftól.
Bizony jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
verso 2
Ami engem illet, majdnem kisiklott lábam; semmi sem hiányzott, hogy lépteim megtántorodjanak!
verso 3
Mert féltékeny lettem az elbizakodottakra, mikor az elvetemültek békességét láttam,
verso 4
hogy nincs kínjuk halálukig s elhízott a potrohuk;
verso 5
a gyenge ember nyomorúságában nincs részük; a többi emberrel együtt nem éri őket csapás.
verso 6
Azért fennhéjázás a nyakláncuk, erőszakosság az öltözetük;
verso 7
a kövérségtől kiül a szemük; túlfolynak szívök képzelgései.
verso 8
Csúfolkodnak, gonoszul elnyomásról beszélnek, felülről beszélnek.
verso 9
Szájukat az (égnek) ég ellen irányítják, míg nyelvük bejárja a földet.
verso 10
Azért fordul feléjük az én népem s teli szájjal szürcsölik vizüket
verso 11
– Hogy tudhatna az Isten?! – mondják – s hogy lehetne a Magasságosban megismerés?!
verso 12
Lám, ilyenek az elvetemültek! Örök biztonságban vagyont szaporítanak.
verso 13
Bizony hiába tartottam tisztán szívemet s mostam ártatlanságban kezemet!
verso 14
Ütött-vert voltam minden napon s reggelenkint megkaptam a fenyítést.
verso 15
Ha ezt mondtam volna: Ím úgy akarok beszélni, mint ők! fiaid nemzedékéhez lettem volna hőtelen!
verso 16
Gondolkoztam, hogy megértsem ezt a dolgot; de hiábavaló vesződésnek tűnt fel az a szememben,
verso 17
míg be nem mentem Isten szentélyébe s a végükre nem figyeltem.
verso 18
Bizony csalékony a talaj, melyet alájuk helyezel, lebuktatod őket s romokká hullanak. Oh hogyan lesz!
verso 19
Egy pillanat alatt pusztasággá válnak; eltűnnek, végük van a rémségektől,
verso 20
akár csak az ébredéskor jövő álomnak. Így veted meg, Uram, képüket Te is, mikor megmozdulsz!
verso 21
Amikor szívem elkeseredett s vesémnél szúrást kaptam;
verso 22
bután, tudatlanul álltam Előtted, olyanná lettem, mint egy barom!
verso 23
Mindamellett mindig Veled maradok! Jobb kézen ragadtál;
verso 24
szándékod útjain vezetsz engemet; azután megdicsőülten Magadhoz veszel!
verso 25
Ugyan kim van az égben?! S a földön nincs gyönyörűségem, ha veled vagyok!
verso 26
Ha húsom és szívem eltűnnének, szívem kőszála és osztályrészem Isten örökre!
verso 27
Hisz lám, akik Tőled távol maradnak, elvesznek; elnémítod mindazokat, kik paráznamódra (Tégedet elhagynak) Tőled elszakadnak.
verso 28
De én Isten közelében maradok! Jó nekem! Menedékemet az Úrban, Jahvéban helyezem el, hogy elbeszélhessem minden cselekedetedet!
Libros
