A zsoltárok
Salmo 71
verso 1
Nálad keresem menedékem, oh Jahve! Sohasem szégyenülök meg!
verso 2
Igazságosságodban ments meg, tégy szabaddá engem; nyújtsd hozzám füledet, és adj szabadulást!
verso 3
Légy kősziklám, ahol lakhatom, ahová mindig mehetek! Parancsot adtál, hogy megszabadítsanak, hisz Te vagy kőszálam és erősségem!
verso 4
Istenem adj menekülést a gonosztevő kezéből, a fonák és erőszakos embernek markából!
verso 5
Mert Te vagy reménységem, Uram Jahve, ifjúságomtól fogva bizalmam!
verso 6
Az anyai méhtől fogva rád támaszkodtam. Mióta anyám testéből kijöttem Te vagy menekvésem; szüntelenül téged dicsérlek!
verso 7
Sokaknak olyanná lettem, mint egy csodaszörny; de Te erős menedékem vagy!
verso 8
Szájam minden napon dicséreteddel van tele, a Te dicsőségeddel!
verso 9
Ne vess el engem az öregség idejében; ne hagyj el, amikor erőm elfogy!
verso 10
Mert ellenségeim ezt mondogatják felőlem, s akik lelkemre lesnek, így tanácskoznak egymással:
verso 11
Isten elhagyta őt – mondják – üldözzétek, ragadjátok meg őt, hisz nincs szabadítója!
verso 12
Istenem, ne légy messze tőlem; Istenem, siess megmenteni engem!
verso 13
Szégyenüljenek meg, semmisüljenek meg, kik ellenségesen fordulnak lelkem ellen; gyalázat, szégyen borítsa azokat, akik káromat keresik!
verso 14
Ami engem illet, én mindig kitartok, s újra meg újra kezdem el mindenféle magasztalásodat!
verso 15
Szájam beszélni fogja igazságosságodat, minden napon szabadításaidat, mert nem tudom számukat.
verso 16
Megyek hatalmas tetteiddel, s emlékezetbe hozom igazságosságodat, a tied egyedül!
verso 17
Isten ifjúságomtól fogva tanított engem, s én mostanig hirdettem csodáidat,
verso 18
egészen öregségemig, ősz hajamig! Ne hagyj el engem, míg karodat hirdetem a nemzedékeknek, s erős tetteidet minden következőnek!
verso 19
Igazságosságod felér, oh Isten, az égi magasságig, ki nagy dolgokat cselekedtél. Oh Isten, ki hasonlít hozzád?!
verso 20
Hozzád, ki sok szorongást és bajt láttattál velünk; ki majd újra megelevenítesz bennünket, s a földnek mélységeiből újra felhozol bennünket.
verso 21
Megnöveled nagyságomat, s újra megvigasztalsz engemet,
verso 22
s hárfazengéssel én is magasztalni foglak téged, a Te hűségedet; citerával fogok zengeni néked Istenem, Izráelnek Szentje!
verso 23
Ujjongani fog ajkam, mert dalolni fogok neked, s a lelkem, melyet megváltottál.
verso 24
Nyelvem is minden nap igazságosságodról fog elmélkedni, mert megszégyenültek, mert elpirultak, akik káromat keresték!
Libros
