A zsoltárok
Salmo 107
Ötödik könyv
verso 1
Adjátok hálát Jahvénak, mert jó; mert kegyelme örökké tart!
verso 2
Szóljanak így Jahve megváltottai, akiket a szorongató kezéből megváltott;
verso 3
akiket az országokból összegyűjtött, napkeletről, napnyugatról, északról és a tenger felől!
verso 4
Bolyongtak a pusztában, (magányba vesző úton) a sivatagban elvesző úton, lakott várost nem találtak.
verso 5
Éhesek voltak, szomjasak voltak; lelkük elcsüggedt.
verso 6
Szorultságukban Jahvéhoz kiáltottak; szorongattatásukból kimentette őket,
verso 7
s egyenes úton vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
verso 8
Magasztaljátok Jahvét kegyelméért s csodáiért az emberek fiain!
verso 9
Hiszen az elepedő lelket kielégítette s jóval töltötte meg az éhező lelket:
verso 10
a sötétségben és halálos árnyékban ülőket, a nyomorúságban és vasban megbilincselteket;
verso 11
ezek ugyanis tajtékoztak Isten szavai ellen és megvetették a Magasságos szándékát,
verso 12
úgyhogy nyomorúsággal alázta meg szívüket, elbotlottak és nem volt, ki segítsen.
verso 14
Nyomorúságukban Istenhez kiáltottak s nyomorúságukból kiszabadította őket;
verso 14
kivitte őket a sötétségből s a halálos árnyékból, bilincseiket leszaggatta.
verso 15
Bár adnának hálát Jahvénak az emberek fiain gyakorolt kegyelemért és csodáiért!
verso 16
Mert összetörte az ércajtókat és szétzúzta a vas reteszeket.
verso 17
A bolondok! Elvetemült útjuk, vétkeik zaklatják őket!
verso 18
Minden étel utálattal tölti meg lelküket; a halál kapuiig jutottak el.
verso 19
De szorultságukban Jahvéhoz kiáltottak s nyomorúságukból kiszabadította őket;
verso 20
elküldte igéjét s meggyógyította őket, kimentette őket vermeikből.
verso 21
Adjanak hálát Jahvénak kegyelméért, az emberek fiaival tett csodáiért;
verso 22
öljenek hálaáldozatokat; ujjongva beszéljék cselekedeteit!
verso 23
Azok, akik hajókon a tengerre szállanak alá s nagy vizeken üzletet kötnek,
verso 24
látták Jahve alkotásait s csodáit a mélységben.
verso 25
Szólt, viharos szelet keltett és felindította hullámait:
verso 26
fölszálltak azok az egekig, leszálltak a feneketlen mélységekig, lelkük ingott a bajban;
verso 27
forogtak, ingadoztak, mint egy részeg; minden bölcsességük (elnyelődött) semmivé lett;
verso 28
szorultságukban Jahvéhoz kiáltottak s nyomorukból kihozta őket.
verso 29
A vihart susogássá tette s hullámai elcsendesültek.
verso 30
Megörültek, hogy elcsendesültek s hogy Ő a kívánt menhelyre vezette őket.
verso 31
Adjanak hálát Jahvénak kegyelméért s csodáiért, melyeket az emberek fiain gyakorol!
verso 32
Magasztaljátok Őt a nép gyülekezetében s ujjongjanak Neki a vének ülésén!
verso 33
Ő a folyamok helyére pusztát helyezett s a vízforrásokat szomjú földdé tette;
verso 34
a gyümölcstermő földet sós pusztává a rajta lakók gonoszsága következtében;
verso 35
de a pusztából bővizű lápot csinált s a szomjú földet vízforrásokká.
verso 36
Éheseket juttatott ott lakáshoz s azok lakható várost építettek;
verso 37
mezőket vetettek be, kerteket ültettek, melyek hozadékul gyümölcsöt teremtek.
verso 38
Megáldotta őket, úgyhogy igen megsokasodtak; nem kevés barmot adott nekik.
verso 39
De aztán megkevesbedtek; gonosz elnyomás és aggódás (lenyomta) lehajlította őket;
verso 40
előkelőiket megvetéssel (öntözi) öntötte le, úttalan ürességben hagyta bolyongani őket.
verso 41
Felemelte a szegényt a nyomorúságból s törzseket támasztott belőle, juhok szaporaságával.
verso 42
Mikor az egyenesek látják azt, örvendeznek rajta, a fonák nép befogja száját.
verso 43
Aki bölcs, őrizze meg ezeket; fontolgassák Jahve kegyelemnyilvánulásait.
Libros
