A zsoltárok
107. zsoltár
Ötödik könyv
1. vers
Adjátok hálát Jahvénak, mert jó; mert kegyelme örökké tart!
2. vers
Szóljanak így Jahve megváltottai, akiket a szorongató kezéből megváltott;
3. vers
akiket az országokból összegyűjtött, napkeletről, napnyugatról, északról és a tenger felől!
4. vers
Bolyongtak a pusztában, (magányba vesző úton) a sivatagban elvesző úton, lakott várost nem találtak.
5. vers
Éhesek voltak, szomjasak voltak; lelkük elcsüggedt.
6. vers
Szorultságukban Jahvéhoz kiáltottak; szorongattatásukból kimentette őket,
7. vers
s egyenes úton vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
8. vers
Magasztaljátok Jahvét kegyelméért s csodáiért az emberek fiain!
9. vers
Hiszen az elepedő lelket kielégítette s jóval töltötte meg az éhező lelket:
10. vers
a sötétségben és halálos árnyékban ülőket, a nyomorúságban és vasban megbilincselteket;
11. vers
ezek ugyanis tajtékoztak Isten szavai ellen és megvetették a Magasságos szándékát,
12. vers
úgyhogy nyomorúsággal alázta meg szívüket, elbotlottak és nem volt, ki segítsen.
14. vers
Nyomorúságukban Istenhez kiáltottak s nyomorúságukból kiszabadította őket;
14. vers
kivitte őket a sötétségből s a halálos árnyékból, bilincseiket leszaggatta.
15. vers
Bár adnának hálát Jahvénak az emberek fiain gyakorolt kegyelemért és csodáiért!
16. vers
Mert összetörte az ércajtókat és szétzúzta a vas reteszeket.
17. vers
A bolondok! Elvetemült útjuk, vétkeik zaklatják őket!
18. vers
Minden étel utálattal tölti meg lelküket; a halál kapuiig jutottak el.
19. vers
De szorultságukban Jahvéhoz kiáltottak s nyomorúságukból kiszabadította őket;
20. vers
elküldte igéjét s meggyógyította őket, kimentette őket vermeikből.
21. vers
Adjanak hálát Jahvénak kegyelméért, az emberek fiaival tett csodáiért;
22. vers
öljenek hálaáldozatokat; ujjongva beszéljék cselekedeteit!
23. vers
Azok, akik hajókon a tengerre szállanak alá s nagy vizeken üzletet kötnek,
24. vers
látták Jahve alkotásait s csodáit a mélységben.
25. vers
Szólt, viharos szelet keltett és felindította hullámait:
26. vers
fölszálltak azok az egekig, leszálltak a feneketlen mélységekig, lelkük ingott a bajban;
27. vers
forogtak, ingadoztak, mint egy részeg; minden bölcsességük (elnyelődött) semmivé lett;
28. vers
szorultságukban Jahvéhoz kiáltottak s nyomorukból kihozta őket.
29. vers
A vihart susogássá tette s hullámai elcsendesültek.
30. vers
Megörültek, hogy elcsendesültek s hogy Ő a kívánt menhelyre vezette őket.
31. vers
Adjanak hálát Jahvénak kegyelméért s csodáiért, melyeket az emberek fiain gyakorol!
32. vers
Magasztaljátok Őt a nép gyülekezetében s ujjongjanak Neki a vének ülésén!
33. vers
Ő a folyamok helyére pusztát helyezett s a vízforrásokat szomjú földdé tette;
34. vers
a gyümölcstermő földet sós pusztává a rajta lakók gonoszsága következtében;
35. vers
de a pusztából bővizű lápot csinált s a szomjú földet vízforrásokká.
36. vers
Éheseket juttatott ott lakáshoz s azok lakható várost építettek;
37. vers
mezőket vetettek be, kerteket ültettek, melyek hozadékul gyümölcsöt teremtek.
38. vers
Megáldotta őket, úgyhogy igen megsokasodtak; nem kevés barmot adott nekik.
39. vers
De aztán megkevesbedtek; gonosz elnyomás és aggódás (lenyomta) lehajlította őket;
40. vers
előkelőiket megvetéssel (öntözi) öntötte le, úttalan ürességben hagyta bolyongani őket.
41. vers
Felemelte a szegényt a nyomorúságból s törzseket támasztott belőle, juhok szaporaságával.
42. vers
Mikor az egyenesek látják azt, örvendeznek rajta, a fonák nép befogja száját.
43. vers
Aki bölcs, őrizze meg ezeket; fontolgassák Jahve kegyelemnyilvánulásait.
Könyvek
