A zsoltárok
65. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, zenekísérettel Dávidtól; ének.
2. vers
Te hozzád illik a dicséret a Sionon, oh Isten!
3. vers
Neked kell megfizetni a fogadásokat!
3. vers
Hozzád jő minden hús, oh imádságot meghallgató!
4. vers
Bűneim számlája túlnőtt fejemen: hűtlenségeinket Te megbocsátod!
5. vers
Boldog az, akit kiválasztasz, és közeledni hagysz, hogy udvaraidban lakozzék; ki betelik házadnak, a te szent templomodnak javával!
6. vers
Igazságosságodban félelmetes módokon felelsz nekünk, szabadításunknak Istene, ki a föld és tenger távoli végeinek bizalma vagy;
7. vers
aki hatalmaddal szilárdan tartod a hegyeket, ki erővel vagy övezve,
8. vers
ki lecsendesíted a zúgó tengereket, zajló hullámaikat és a háborgó népeket.
9. vers
Jeleidtől megijednek a szélek lakói, ujjongásba hozod azokat a helyeket, ahol a reggel elindul, s az este elválik.
10. vers
Meglátogatod a földet, és gazdagon elárasztod azt; Isten folyója tele vízzel, annak kincseit adod neki; gabonával látod el őket, mert ez a föld ellátásának módja!
11. vers
Megitatva barázdáit, szétnyomva rögeit, esővel fellágyítod azt, aztán megáldod, ami sarjad.
12. vers
Javaiddal koronázod meg az esztendőt; lábad nyoma zsírtól csöpög.
13. vers
Csöpögnek a puszta legelői, s a halmok vígsággal övezik magukat.
14. vers
A legelők juhnyájakat öltenek fel, a völgy-síkságokat gabona borítja; együtt ujjonganak, együtt énekelnek.
Könyvek
