A zsoltárok
147. zsoltár
1. vers
Magasztaljátok Jaht! (Hallölujah!) mert jó. Muzsikáljatok Istenünknek, mert kedves! Kedves a dicséret!
2. vers
Jahve Jeruzsálemnek építője; Izráel eltaszítottjait össze fogja gyűjteni!
3. vers
Ő az összetört szívűek gyógyítója, sebeiknek bekötözője!
4. vers
Ő állapítja meg a csillagok számát; mindeniket néven szólítja.
5. vers
Nagy a mi Urunk, nagy erejő; értelmének nincs mértéke!
6. vers
Jahve tartja fenn a nyomorultakat, kicsinyíti a földig az elvetemülteket.
7. vers
Szólítsátok meg Jahvét hálaadással, citerán muzsikáljatok Istenünknek!
8. vers
Ő borítja el bárányfelhőkkel az eget; Ő állapítja meg a földnek az esőt; Ő növeszt füvet a hegyeken;
9. vers
Ő adja meg a marhának eledelét; a holló fiókáknak is, melyek kiáltanak.
10. vers
Nem gyönyörködik a lónak erejében; nem tetszik Neki a férfi combja.
11. vers
Jahvénak az Őt félők tetszenek, kegyelmére várók!
12. vers
Magasztald Jahvét, Jeruzsálem; dicsérd Istenedet, oh Sion!
13. vers
Hiszen szilárdakká tette kapuidnak reteszeit; megáldotta benned fiaidat.
14. vers
Ő az, ki békét teremt határodnak; ki bőséges gabonával elégít meg!
15. vers
Elküldi szavát a földre – sietve száguld szava –
16. vers
Ő ad hót, mintha gyapjú volna; hamuként szórja a dért;
17. vers
Ő veti le jegét, mint morzsákat. Hidegét ki bírja ki?!
18. vers
Elküldi szavát és olvadni kezd; fújatja szelét és patakzik a víz.
19. vers
Ő az, aki igéit (meg)kijelenti Jákóbnak; törvényeit és ítéleteit Izráelnek.
20. vers
Nem tett így egy nemzettel sem; ítéleteit nem tanította meg nekik! Magasztaljátok Jaht! (Hallöluja!)
Könyvek
