A zsoltárok
39. zsoltár
1. vers
Jedutun karvezetőnek, zenekísérettel, Dávidtól.
2. vers
Elgondoltam: Vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; vigyázok szájamra, szájkosarat rakok rá, míg az az elvetemült jelen van velem!
3. vers
Szótlanul hallgattam, elnémultam a jótól megfosztottan, fájdalomtól elvadultan.
4. vers
Tüzet fogott bensőmben a szívem; amikor tűnődöm, tűz ég bennem; úgy jött a szó nyelvemre.
5. vers
Jahve, tudasd velem végemet, napjaim száma mennyi, mikor szűnöm meg.
6. vers
Íme pár tenyérnyi időt adtál nekem; életem annyi, mint a semmi előtted; csak egy lehelet minden ember, akárhogy áll is. (Hangosabban!)
7. vers
Bizony úgy jár minden ember, mintha árnyék volna; bizony semmiért lármáznak! Kincseket halmoznak fel, s nem tudják, ki gyűjti be őket.
8. vers
És most mire várhatok, Uram! Reménységem benned van!
9. vers
Minden hűtlenségemből szabadíts ki! Ne tégy engem a bolond gyalázkodásának tárgyává!
10. vers
Megnémultam! Számat ki nem nyitom, mert Te cselekedtél!
11. vers
Vedd le rólam csapásodat! Elenyészek, mert kezed megtámadott!
12. vers
Míg a bűnért bünteted, neveled az embert; ami kedves neki, szétmegy kezedtől, mintha moly enné. Bizony lehelet minden ember! (Hangosabban!)
13. vers
Halld meg imádságomat, Jahve! Segítségért kiáltottam, vedd füledbe! Könnyeimmel szemben ne légy néma! Hisz én csak vándor vagyok tenálad, csak idegen, mint összes atyáim!
14. vers
Tekints el tőlem másfelé, hogy felderülhessek, mielőtt elmegyek, és már nem vagyok!
Könyvek
