A zsoltárok

Fejezetek:

… 135 136 137 138 139 …   ⇤ ← 137 → ⇥

1. vers

Ott ültünk Babilon vizeinél és sírtunk, ahogy Sionról emlékeztünk.

2. vers

A bele hajló főzfákra akasztottuk citeráinkat;

3. vers

mert énekszót kértek tőlünk azok, akik minket fogva vittek el; nyomorgatóink azt kívánták, hogy örüljünk; ezt mondták: Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!

4. vers

Idegen földön hogy énekelhetnénk Jahve dalát!

5. vers

Ha elfeledkezném rólad, Jeruzsálem, feledjen el a jobbkezem!

6. vers

Tapadjon ínyemhez a nyelvem, ha rád nem gondolok! Ha nem emelem Jeruzsálemet legfőbb örömöm fölé!

7. vers

Oh Jahve, emlékezzél meg Edom fiairól, Jeruzsálem napjáról, azokról, akik ezt mondogatták: Hordjátok le! hordjátok le egészen az alapjáig!

8. vers

Bábel leánya, te pusztulásra szánt, boldog az, aki visszafizeti neked a tartozást, azért, amit te fizettél nekünk!

9. vers

Boldog, aki megragadja és sziklához veri csecsemőidet!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150