A zsoltárok

40. zsoltár


Fejezetek:


1. vers

A karvezetőnek, Dávidtól, zenekísérettel.


2. vers

Nagyon vártam Jahvét, s Ő felém nyúlt, és kiáltásomat meghallgatta.


3. vers

Kivont a pusztulás verméből, az iszapos sárból; lábamat kősziklára állította, s lépteimet megszilárdítja.


4. vers

Új éneket ad szájamba, Istenünknek szóló dicséretet. Sokan fogják látni, félni fognak, és bizalmukat Jahvéba vetik.


5. vers

Boldog az a férfi, aki Jahvéra bízta magát; ki nem fordul a kevélyek felé, sem a hazugul tévelygőkhöz!


6. vers

Te sok-sok csodát tettél velem, Jahve, én Istenem; gondolataidat velünk véghez vitted; senki sem állítható melléd! Ha hirdetni, ha elbeszélni akarnám őket: többen vannak, mint hogy elsorolhatnám!


7. vers

Véres áldozatban, áldozati ajándékban nem gyönyörködtél; fülemet szúrtad által; égő áldozatot és vétekért való áldozatot nem kívántál;


8. vers

azt gondoltam tehát: én megyek el! A könyvtekercsben van írva rólam:


9. vers

az a gyönyörűségem, hogy azt tegyem, ami tetszik néked; tanításod bensőmben van!


10. vers

Nagy gyülekezetben örömhírül hirdettem az igazságosságot. Lám ajkamat vissza nem tartom. Te tudod, Jahve!


11. vers

Igazságosságodat nem rejtettem el szívemben; hűségedet, szabadításodat elbeszéltem; szereteted, hűségedet nem titkoltam el a nagy gyülekezet elől!


12. vers

Te nem tartóztatod vissza irgalmadat velem szemben; szereteted és hűséged szüntelen őrködnek fölöttem!


13. vers

Hiszen annyi baj vesz körül, hogy számuk nincs; bűneim utolértek, annyi, hogy nem látom őket, számosabbak a fejemen levő hajszálaknál; a szívem is elhagyott!


14. vers

Tetszen neked, Jahve, hogy megments engemet! Jahve, siess megmenteni!


15. vers

Szégyenüljenek meg, piruljanak el egyetemben azok, akik arra törnek, hogy lelkemet elragadják! Piruljanak azok, akik bajomon gyönyörködnek!


16. vers

Dermedjenek meg szégyenük miatt, kik azt mondogatják nekem: Ej! Ej!


17. vers

Örüljenek, vigadjanak benned mindazok, akik keresnek téged; kik szüntelen azt mondják: „Legyen magasztalva Jahve!” –, akik szabadításodat szeretik!


18. vers

Én ellenben nyomorult és szegény vagyok. Gondoljon rám Jahve! Segítségem, megmentőm vagy Te, én Istenem, ne késsél!

Fejezetek:


Könyvek