A zsoltárok
77. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek, (Jedutunra), magasztalásra, Ászáftól, zenével.
2. vers
Szám jusson Istenhez! Hadd kiáltsak hangosan Istenhez, hogy meghallgasson!
3. vers
Szorongattatásom napján az Urat kerestem; éjjel ki van nyújtva a kezem és meg nem lankad, lelkem nem akar megvigasztalódni.
4. vers
Hadd emlékezzem Istenről, hadd elmélkedjem, hadd tűnődjem! Szellemem befüggönyöződik. (Hangosabban!)
5. vers
Szemem pilláit megragadtad: indításokat kapok, nem tudok beszélni!
6. vers
Gondolatomba idézem az ősidőktől telő napokat, az örök esztendőket.
7. vers
Hadd emlékezzem éjjeli melódiáimra; hadd tűnődjem el szívem társaságában; hadd kutasson a szellemem:
8. vers
vajon (örökké) korszakokon át eltaszít-e az Úr s nem fogja (többé) újra kedvét találni bennünk?
9. vers
Örökre megszűnik kegyelme? (Szavának) Ígéretének most már minden nemzedékre vége?
10. vers
Vajon Isten elfelejtkezett kegyelmezni? Haragjában be(zárta talán)gombolta tán irgalmát? (Hangosabban!)
11. vers
Ez az én gyötrelmem: Megváltozott a Magosságosnak jobb keze!
12. vers
Jahve tetteiről emlékezem. Hadd emlékezzem, mily csodás voltál ősidőktől fogva!
13. vers
Hadd elmélkedjem minden cselekvésedről, hadd tűnődjem el nagy tetteiden!
14. vers
Isten, utaid szentségesek! Ki olyan nagy Isten, mint az Isten?!
15. vers
Te csodatevő Isten vagy! Hatalmadról adtál tanítást a népek között!
16. vers
Karoddal megváltottad népedet, Jákóbnak és Józsefnek fiait. (Hangosabban!)
17. vers
Láttak Téged a vizek, oh Isten, láttak Téged a vizek és reszkettek, a mélységek is remegtek.
18. vers
A gomolyfelhők vizet ontottak, a fürtös felhők dörögtek, nyilaid is röpködtek;
19. vers
mennydörgésed zúgott a forgó szélben; villámok világították meg a kerekséget; a föld remegett és rázkódott.
20. vers
A tengeren vitt át utad, a nagy vizeken jártak ösvényeid, de nyomaidat nem lehetett látni.
21. vers
Népedet úgy vezetted, mint egy juhnyájat, Mózesnek és Áronnak kezével.
Könyvek
