A zsoltárok
38. zsoltár
1. vers
Zenekísérettel, Dávidtól, hogy emlékeztessen.
2. vers
Jahve, ne akkor fenyíts engem, mikor haragod kitör, ne mérgedben büntess!
3. vers
Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedett.
4. vers
Haragoddal szemben nem maradt ép húsomban semmi; vétkeimre gondolva csontjaimban semmi békesség.
5. vers
Mert bűneim fejemre hágtak; súlyos tömegként túl nehezekké lettek nekem.
6. vers
Bolond voltom miatt sebeim bűzösekké lettek, gennyeznek.
7. vers
Nagyon meggörbültem, lehajoltam; szüntelenül gyászolva járok.
8. vers
Csípőm megtelt gyulladással, húsomban semmi épség!
9. vers
Megfagyva, összetörve érzem magam nagyon; szívem nyögése kiáltásnak hangzik.
10. vers
Uram, előtted van minden kívánságom; sóhajtásom nincs elrejtve előled!
11. vers
Szívem vonaglik, erőm elhagyott; még szemem világossága sincs velem!
12. vers
Szeretőim, barátaim vereségem látásától távol húzódtak; szomszédaim is messze álltak meg.
13. vers
Akik lelkemre törnek, akik bajomat keresik, szerencsétlenségekről beszélnek, és szüntelenül álnok terveket szőnek.
14. vers
Én meg mintha süket volnék, nem hallok, s mintha néma volnék, nem nyitom meg szájamat.
15. vers
Olyan vagyok, mint az az ember, aki nem hall, s kinek szájában nincs megrovás.
16. vers
Hiszen rád vártam, Jahve és Te felelni fogsz, Uram, én Istenem!
17. vers
Mert azt mondottam: csak azok ne örüljenek rajtam, akik, amikor lábam meginog, fölém emelkednek!
18. vers
Közel vagyok én ahhoz, hogy meginogjam; fájdalmam szüntelen előttem van!
19. vers
Hiszen bűnös voltomat hirdetem; aggódom, hogy vétkezni fogok!
20. vers
Ellenségeim életerősek, és számosak azok, akik hazug okból gyűlölnek;
21. vers
kik gonosszal fizetnek a jóért, és ellenemre vannak azért, mert én meg a jóra törekszem.
22. vers
Jahve, én Istenem, ne hagyj el engem! Ne légy távol tőlem!
23. vers
Siess segítségemre! Uram, Te vagy szabadulásom!
Könyvek
