A zsoltárok
109. zsoltár
1. vers
A karvezetőnek Dávidtól zenekísérettel.
(Magasztalásomnak Istene) Isten, akit magasztalok, ne maradt néma!
2. vers
Hisz elvetemült szájat, álnok szájat nyitottak ellenem; hazug nyelvvel beszélnek ellenem!
3. vers
Gyűlölködő szavakkal vettek engem körül, ok nélkül indítottak harcot ellenem.
4. vers
Szeretetem fejében sátánokká lettek, míg én csak imádkozom!
5. vers
Jótett fejében gonosszal illetnek, szeretetem fejében gyűlölettel.
6. vers
Rendelj egy istentelent ellene; egy sátán álljon jobbja felől!
7. vers
Mikor per alá jut, elvetemültnek bizonyuljon s imádsága váljék vétekké!
8. vers
Napjai kevesek legyenek, hivatalát más vegye el!
9. vers
Fiai árvákká legyenek, felesége özveggyé!
10. vers
Fiai koldusokként bolyongjanak mindenfelé s otthonuk romjaitól távol keressék élelmüket!
11. vers
Uzsorás vessen tőrt mindenének, amije van s idegenek prédálják el, amit izzadsággal szerzett!
12. vers
Ne legyen olyan, aki kegyelmez neki s árváin senki se könyörüljön!
13. vers
Utódjai legyenek kiirtásra szánva s egy más nemzedékben törültessék ki nevök!
14. vers
Említsék meg atyáik bűnét Jahvénak s anyja vétke el ne törültessék!
15. vers
Legyenek szüntelen Jahve előtt és emléküket is irtsák ki a földről,
16. vers
azért, mert nem jutott eszébe, hogy kegyelmet gyakoroljon; ellenkezőleg, üldözte a nyomorultat és szegényt s a csüggedt szívűt, hogy megölje.
17. vers
Szerette az átkot – hadd térjen hát rá! Nem gyönyörködtette az áldás – maradjon hát távol tőle!
18. vers
Úgy öltötte fel az átkot, mint a ruháját – hatoljon hát belé úgy, mint a víz s csontjai közé, mint az olaj!
19. vers
Legyen az (ruhájává) olyan számára, mint a ruha; legyen övévé és szüntelen szorítsa!
20. vers
Ez legyen Jahvétól sátánjaimnak jutalma, azoké, akik gonoszat szólnak lelkem ellen!
21. vers
Te pedig, én Uram, Jahve, cselekedjél velem Nevedért! Mert jó a te kegyelmed, ments meg engem!
22. vers
Hiszen nyomorult és szegény vagyok én és szívem olyan bensőmben, mint a sebesült!
23. vers
Úgy fogytam el, mint árnyék naplementekor; kiráztak, mint a sáskát.
24. vers
Böjtöléstől ingott a térdem s húsomtól levált a kövérség.
25. vers
Gyalázkodásuk tárgyává lettem; mikor meglátnak, fejüket rázzák.
26. vers
Segíts meg engemet, Jahve, Én Istenem! Szabadíts meg kegyelmességed(nek megfelelően!) szerint.
27. vers
Hadd tudják meg, hogy ez a Te kezed; hogy Te, Jahve cselekedtél!
28. vers
Átkozódjanak ők, Te azonban áldasz! Fölkelhetnek, de megszégyenülnek és szolgád örvendeni fog!
29. vers
Sátánjaim szégyenbe öltöznek; szégyenükkel, mint egy öltönnyel fedik el magukat.
30. vers
Hadd zengjek szájammal nagy dicsőséget Jahvénak; hadd magasztaljam Őt sokak közepette!
31. vers
Mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, kik lelkét elítélik!
Könyvek
