A zsoltárok
144. zsoltár
1. vers
Dávidtól.
Áldott kősziklám, Jahve, ki kezemet harcra tanítja, ujjamat ütközet-vívásra!
2. vers
Ő az én kedvem, mentsváram, fellegváram, megmentőm, paizsom, kinél elbujok, ki népeket alám tapos!
3. vers
Jahve, mi az ember, hogy Te tudomást veszel róla! a gyenge emberfi, hogy Te gondolsz rá!
4. vers
Az ember lehelethez hasonló, napjai olyanok, mint a tovamenő árnyék.
5. vers
Jahve, hajlítsd le egedet és szállj alá; érints meg a hegyeket, hadd füstölögjenek!
6. vers
Üss le villámmal és szórd széjjel őket; küldd el nyilaidat és riaszd el őket!
7. vers
Nyújtsd le kezedet a magasságból és tépj ki kezökből! Ments ki sok vízből, az idegen föld fiainak kezéből;
8. vers
kiknek beszéde hiábavalóság s jobb keze (hamisságnak) hazugságnak jobbja!
9. vers
Isten, hadd énekeljek Neked új éneket! Hadd muzsikáljak Neked tíz húrú hárfával!
10. vers
Ki a királyoknak szabadítást nyújt; ki elragadta szolgáját, Dávidot a gonosz fegyver elől,
11. vers
ragadj ki engem és ments meg engem az idegen föld fiainak kezéből, kiknek szája hiábavalóságot szól és jobb keze (hamisságnak) hazugságnak jobbja!
12. vers
Hogy fiaink ifjúságukban olyanok legyenek, mint nagy növéső ültetések; lányaink olyanok legyenek, mint sarokpillérek, melyeket templomstílusban faragnak ki.
13. vers
Hogy csőreink telve legyenek, mindenféle fajtát szolgáltatók; nyájaink ezrével szüljenek, megtízezerszeresedve legelőinken;
14. vers
marháink vemhesek legyenek; omlás, kiköltözés, kiáltozás ne legyen utcáinkon!
15. vers
Boldog az a nép, amelynek így megy sora! Boldog az a nép, amelynek Jahve az Istene!
Könyvek
