A zsoltárok
Salmo 45
verso 1
A karvezetőnek, a „Liliomok”-ra, Kóráh fiainak. Tanító költemény; a szerelmesek dala.
verso 2
Szívemet kedves szó mozgatja. Ezt mondom: művem egy királyé, nyelvem gyakorlott írónak tolla.
verso 3
Legszebb vagy az emberek fiai között; ajkadon kedvesség ömlik el; ezért öntött rád örök áldást az Isten!
verso 4
Kösd fel kardodat derekadra, vitéz; öltsd fel méltóságodat és ékességedet.
verso 5
Ékességben lépj elő! Vonulj ki az igazságért, lealázkodásért, igazságosságért! Jobbod félelmetes dolgokat mutat meg majd neked!
verso 6
Nyilaid hegyesek – majd népek buknak alád –, a király ellenségeinek szívébe hatolnak.
verso 7
Királyi széked, oh Isten, örökké, végig fennáll; királyi pálcád az egyenesség pálcája.
verso 8
Igazságosságot szerettél, elvetemültséget gyűlöltél: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened társaid közül vígasság olajával.
verso 9
Összes ruháid mirha, aloé és kasszia. Elefántcsont palotából pengő húrok örvendeztetnek téged.
verso 10
Királyok lányai vannak megbecsültjeid között. A királynő jobbodon áll ofiri aranyban.
verso 11
Hallgass, leány, nézd meg, hajtsd ide füledet: Felejtsd el népedet és atyád házát!
verso 12
A király megkívánta szépségedet – hiszen urad ő – hajolj meg hát neki! Tirus leánya, a népnek leggazdagabbjai ajándékkal fogják engesztelni személyedet.
verso 14
Csupa pompa ott benn a király leánya! Arannyal átszőtt a ruhája.
verso 15
Hímes ruhában viszik a királyhoz. Utána szüzeket visznek hozzád, a társait.
verso 16
Öröm és vígság közepette viszik be őket, s belépnek a király palotájába.
verso 17
Fiaid elfoglalják apáik helyét: fejedelmekké teszed őket az egész országban.
verso 18
Hadd emlegessék nevedet az elkövetkező nemzedékben. Azért hát népek magasztalnak majd téged vég nélkül örökre!
Libros
