chapter 24
Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korú, és Jehova mindenben megáldotta őt.
Ábrahám ezt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta: „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,
és esküdj meg nekem Jehovára, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem a kánaániták közül választasz feleséget a fiamnak, akik között lakom.
Inkább menj el a szülőföldemre a rokonaimhoz, és onnan hozz a fiamnak, Izsáknak feleséget.”
A szolga azonban így szólt: „De mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor elvigyem a fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?”
Ábrahám ekkor így szólt: „Semmiképp se vidd oda a fiamat!
Jehova, az ég Istene – aki kihozott engem apám házából és a rokonaim földjéről, és aki beszélt velem, és megesküdött nekem, hogy »a te utódodnak adom ezt a földet« –, ő elküldi majd az angyalát előtted, és biztosan hozol majd feleséget onnan a fiamnak.
Ha viszont a lány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. De a fiamat ne vidd el oda.”
Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki.
A szolga tehát kiválasztott tíz tevét urának a tevéi közül, majd elindult, és vitt magával az urától mindenféle ajándékot. Mezopotámia felé tartott, Náhor városába.
A városon kívül letérdeltette a tevéket egy kútnál. Estefelé volt, amikor is a nők vizet meríteni jártak.
Ezt mondta: „Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, kérlek, tegyél sikeressé még ma, és mutasd ki, hogy szereted az uramat, Ábrahámot.
Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni.
Legyen úgy, hogy ha egy lánynak azt mondom, »engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak!«, és ő erre azt feleli, »igyál, és a tevéidet is megitatom«, akkor ő lesz az, akit a szolgádnak, Izsáknak szántál. Ezzel add tudtomra, hogy szereted az uramat.”
Még be sem fejezte szavait, és vizeskorsóval a vállán jött Rebeka, aki Milka fiának, Betuelnek volt a lánya, Milka pedig Náhornak, Ábrahám testvérének volt a felesége.
Ez a lány gyönyörű volt, és szűz. Nem volt még férfinak nemi kapcsolata vele. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és utána feljött.
A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!”
A lány pedig így felelt: „Igyál, uram!” Majd Rebeka gyorsan levette a korsót a válláról, és tartotta azt, míg inni adott neki.
Miután adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.”
Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített.
Eközben a férfi csak ámult, és szótlanul figyelte őt, és azon tűnődött, hogy vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját, vagy sem.
Amikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett a lánynak egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel volt, és két arany karperecet, melyeknek súlya tíz sekel volt,
és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a lánya vagy! Van hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”
Ő így felelt: „Betuel lánya vagyok, Milkának a fiáé, akit Milka Náhornak szült.”
Még ezt is mondta: „Van szalmánk is, és sok takarmányunk is, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.”
Akkor a férfi meghajolt és leborult Jehova előtt,
és ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, aki nem szűnt meg szeretni az uramat, és hűen bánni vele! Jehova elvezetett uram testvéreinek a házához.”
A lány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének.
Rebekának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál.
Mert amikor meglátta az orrkarikát és testvére kezén a karpereceket, és hallotta testvérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál.
Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz itt kint? Már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.”
A férfi tehát elment a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott, hogy megmossák a férfinak és a vele levőknek a lábát.
Ám amikor ennivalót tettek a férfi elé, ő így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”
A férfi ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok.
Jehova igen megáldotta az uramat, és nagyon gazdaggá tette, mivel adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.
És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az uramnak, és az uram mindenét a fiúnak fogja adni.
Engem pedig megkért az uram, hogy esküdjek meg. Ezt mondta: »Ne a kánaániták közül vegyél feleséget a fiamnak, akiknek a földjén lakom,
hanem menj el apámnak a házába, a családomhoz, és onnan hozzál feleséget a fiamnak.«
De megkérdeztem az uramat: »Mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni?«
Erre ő így felelt: »Jehova, akit szolgálok, elküldi majd veled angyalát, és sikeressé teszi az utadat. Te pedig a családomból és apám házából hozz feleséget a fiamnak.
Ha elmész a családomhoz, de nem adják neked a lányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett esküd alól. Ez fel fog menteni téged az esküd alól.«
Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat!
Most itt állok egy forrásnál. Legyen úgy, hogy amikor egy lány kijön vizet meríteni, és én ezt mondom neki: ’Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból!’,
ő ezt válaszolja nekem: ’Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet.’ Legyen ez a lány az, akit Jehova az uram fiának szánt.«
Még be sem fejeztem magamban az imámat, amikor jött Rebeka, vállán a korsóval, lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én ezt mondtam neki: »Kérlek, adj innom!«
Ő pedig gyorsan levette korsóját a válláról, és ezt mondta: »Igyál, és a tevéidet is megitatom.« Így hát ittam, és adott inni a tevéknek is.
Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, és kezére a karpereceket.
Utána meghajoltam és leborultam Jehova előtt, és magasztaltam Jehovát, uramnak, Ábrahámnak az Istenét, aki a helyes úton vezetett, hogy az uram testvérének az unokáját elvigyem az ő fiának.
Most azért mondjátok meg nekem, hogy akartok-e szeretettel és hűen bánni az urammal. Ha nem, azt is mondjátok meg, és akkor tudni fogom, mit tegyek.”
Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem igent, sem nemet.
Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj! Legyen urad fiának a felesége, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta.”
Amikor Ábrahám szolgája meghallotta a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt.
Majd ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. A testvérének és az anyjának is adott értékes ajándékokat.
Utána a szolga és a vele levő férfiak ettek és ittak, majd ott töltötték az éjszakát.
Amikor a szolga reggel felkelt, így szólt: „Engedjetek, hadd menjek el az uramhoz!”
Erre a lány testvére és anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a lány még legalább tíz napot! Utána elmehet.”
De a szolga ezt mondta nekik: „Ne marasztaljatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Engedjetek, hadd menjek az uramhoz!”
Erre ezt mondták: „Hívjuk a lányt, és kérdezzük meg őt!”
Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Szívesen elmegyek.”
Elengedték hát a rokonukat, Rebekát és a dajkáját, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt.
És megáldották Rebekát, így szólva: „Testvérünk, legyél ezerszer tízezrek anyja, és az utódaid vegyék birtokba azoknak a kapuját, akik gyűlölik őket!”
Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.
Izsák pedig Beér-Lahai-Rói felől jött, ugyanis a Negeb földjén lakott.
És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen. És amikor felnézett, azt látta, hogy tevék jönnek.
Amikor Rebeka is felnézett, megpillantotta Izsákot, és gyorsan leszállt a tevéről.
Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön felénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az uram.” Rebeka akkor fogta a fátylát, és eltakarta magát.
A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, ami történt.
Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett. Izsák vigaszra lelt anyja elvesztése után.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly