chapter 3
A kígyó pedig óvatosabb volt minden vadállatnál, melyet Jehova Isten alkotott. Ezért így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek minden fáról a kertben?”
Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, mert különben meghaltok.«”
A kígyó erre ezt mondta az asszonynak: „Bizony nem haltok meg.
Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”
Az asszony pedig látta, hogy a fa gyümölcse evésre jó, olyan, ami kívánatos a szemnek. Igen, a fára jó volt ránézni. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Majd adott belőle a férjének is, amikor az vele volt, és ő is evett.
Ekkor felnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
Később meghallották Jehova Isten hangját, amikor a nap szellős időszakában a kertben járt, és az ember és a felesége elrejtőzött Jehova Isten elől a kert fái között.
Jehova Isten pedig szólongatta az embert, és ezt mondta neki: „Hol vagy?”
Az végül így felelt: „Hallottam hangodat a kertben, de féltem, mivel meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
Isten erre ezt kérdezte: „Ki mondta neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?”
Az ember így folytatta: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fa gyümölcséből, ezért ettem.”
Jehova Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony erre így felelt: „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem.”
Ezután Jehova Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, legyél átkozott minden háziállat és vadállat között! A hasadon fogsz csúszni, és port fogsz enni életed minden napján.
És ellenségeskedést idézek elő közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát sebzed meg.”
Az asszonynak ezt mondta: „Nagyon megnövelem terhességed fájdalmát. Fájdalommal szülsz gyermekeket, és sóvárogni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.”
Ádámhoz pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy arról »ne egyél«, átkozott legyen a föld miattad. Gyötrelmes fáradozással fogsz hozzájutni a terméséhez életed minden napján.
Tövist és bogáncskórót fog neked teremni, és mezei növényeket kell enned.
Arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”
Ádám ezután Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja.
Jehova Isten pedig hosszú bőrruhát készített Ádámnak és a feleségének, hogy felöltöztesse őket.
Azután így szólt Jehova Isten: „Az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz. Most azért nehogy kinyújtsa kezét, és szakítson az élet fájáról is, hogy egyen róla, és örökké éljen. . .”
Jehova Isten ekkor kiűzte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett.
Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50