chapter 2
Így készült el az ég és a föld, és minden, ami rajtuk van.
A hetedik napra Isten végzett a munkájával, és miután elvégezte minden munkáját, a hetedik napon megpihent.
Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mivel ezen a napon pihent meg, miután elvégezte a teremtői munkáját. Megalkotott mindent, amit eltervezett.
Ez a története az ég és a föld teremtésének, amikor azok meg lettek teremtve, amely napon Jehova Isten földet és eget alkotott.
Ekkor még sem bokor, sem más növény nem volt a földön, mert Jehova Isten még nem bocsátott esőt a földre, és nem volt még ember, aki művelte volna a földet.
De pára szállt fel a földről, és megöntözte a föld egész felszínét.
És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő emberré.
Jehova Isten ezután egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált.
És Jehova Isten a földön mindenféle fát ültetett, amely szemet gyönyörködtető, és eledelnek jó. Az élet fáját is elültette a kert közepén, valamint a jó és rossz tudásának a fáját.
Egy folyó eredt Édenből, hogy öntözze a kertet; ott elágazott, s négy főágra szakadt.
Az elsőnek a neve Pison; ez az, amelyik megkerüli Havila egész földjét, ahol arany található.
Ennek a földnek az aranya jó. Található ott bdelliumgyanta és ónixkő is.
A második folyónak a neve Gihon; ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét.
A harmadik folyó neve Hiddekel; ez az, amelyik Asszíria keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
Jehova Isten pedig az embert az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt.
Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig.
De a jó és rossz tudásának a fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.”
Jehova Isten így folytatta: „Nem jó az embernek egyedül, alkotok neki segítőt, aki kiegészíti őt.”
És Jehova Isten megformált a földből minden mezei vadat és az ég minden repdeső teremtményét, és az emberhez vitte őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. És minden élőlénynek az lett a neve, amit az ember adott neki.
Az ember tehát nevet adott minden háziállatnak, az ég repdeső teremtményeinek és a föld minden mezei vadjának, de az embernek nem volt segítője, aki kiegészítené őt.
Jehova Isten ezért mély álmot bocsátott az emberre. Miközben az aludt, kivett egyet a bordái közül, és összezárta ott a húst.
Majd Jehova Isten az emberből kivett bordából nőt alkotott, és odavitte az emberhez.
Az ember ekkor ezt mondta:
„Ez már végre csontomból való csont,
és testemből való test.
Asszonynak nevezzék,
mivel a férfiból lett kivéve.”
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek.
Az ember és a felesége pedig mindketten meztelenek voltak, mégsem szégyellték.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50