chapter 27
Amikor Izsák idős volt, és már alig látott, hívatta Ézsaut, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: „Fiam!” Mire az így felelt: „Itt vagyok!”
Ő így folytatta: „Megöregedtem, és nem tudom, meddig élek még.
Most hát, kérlek, fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
Utána készíts nekem olyan ízletes ételt, amit szeretek, és hozd be hozzám. Azután eszem belőle, hogy megáldhassalak még a halálom előtt.”
Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza.
Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának: „Most hallottam, hogy apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel, így szólva:
»Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.«
Most pedig, fiam, jól figyelj arra, amit mondok neked!
Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozd ide nekem a két legszebb kecskegidát, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti.
Utána vidd be apádnak, hogy megegye, és megáldhasson még a halála előtt.”
Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös, az én bőröm pedig sima.
Mi lesz akkor, ha apám megtapogat? Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.”
Erre az anyja ezt mondta: „Fiam, szálljon rám a neked szánt átok! Csak tedd azt, amit mondtam, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!”
Ő pedig elment értük, az anyjához vitte azokat, és az anyja ízletes ételt készített, pont, ahogyan az apja szerette.
Rebeka utána fogta Ézsaunak, nagyobbik fiának a legjobb ruháit, amelyek otthon voltak, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára.
A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és nyakának sima részét.
Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.
Jákob pedig bement az apjához, és ezt mondta: „Apám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?”
Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted. Mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Ülj fel, kérlek, és egyél a vadpecsenyémből, hogy megáldhass engem.”
Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.”
Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Kérlek, gyere közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e.”
Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.”
Nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta.
Aztán megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.”
Akkor ezt mondta: „Hozz nekem, fiam, a vadpecsenyéből, hadd egyek, és aztán megáldalak.” Odavitte neki, és Izsák evett, majd pedig bort vitt neki, és az ivott.
Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.”
Ő közelebb ment, megcsókolta, és Izsák megérezte a ruhájának illatát. Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:
„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova.
Adjon neked az igaz Isten harmatot az égből, termékeny talajt és bőséges gabonát meg újbort!
Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai. Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!”
Rögtön azután, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és ő kijött az apjától, Izsáktól, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau.
Ő is készített egy ízletes ételt, majd bevitte az apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson engem!”
Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.”
Izsák elkezdett nagyon remegni, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, és behozta nekem? Én pedig már ettem belőle, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt! Ő bizony áldott is lesz!”
Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!”
De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.”
Erre Ézsau ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?! Elsőszülöttségi jogomat már elvette, most meg az áldásomat is elvette!” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?”
Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Uraddá tettem őt. Minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és újborral is elláttam. Mit tehetek most már érted, fiam?”
Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt.
Izsák, az apja, ezt felelte neki:
„Nem fogsz termékeny földön lakni, és harmatot sem kapsz az égből.
Egész életedben használni fogod a kardodat, és testvéredet fogod szolgálni. De amikor majd feldühödsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.”
Ézsau azonban gyűlöletet táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta, és Ézsau folyton ezt mondta magában: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.”
Amikor elmondták Rebekának, hogy mit tervez a nagyobbik fia, Ézsau, azonnal küldetett Jákobért, a kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Figyelj! A bátyád, Ézsau azt tervezi, hogy bosszúból megöl téged.
Most pedig, fiam, tedd azt, amit mondok neked! Indulj, és fuss Lábánhoz, a testvéremhez Háránba!
Lakj nála egy darabig, míg lecsillapodik a bátyád dühe,
alábbhagy a haragja, és elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el egy nap mindkettőtöket?”
Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megundorodtam az életemtől Hét lányai miatt. Ha Jákob is Hét lányai közül vesz magának feleséget, ennek a földnek a lányai közül, mint amilyenek ezek, akkor mit ér az életem?”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly