chapter 35
Isten ezután ezt mondta Jákobnak: „Kelj fel, menj fel Bételbe, lakjál ott, és készíts ott oltárt az igaz Istennek, aki megjelent neked, amikor a bátyád, Ézsau elől futottál!”
Jákob ekkor ezt mondta a háznépének és mindazoknak, akik vele voltak: „Szabaduljatok meg az idegen istenektől, amelyek nálatok vannak, és tisztítsátok meg magatokat, váltsatok ruhát,
és keljünk fel, menjünk fel Bételbe! Ott oltárt készítek az igaz Istennek, aki válaszolt nekem nyomorúságom napján, és velem volt, bármerre jártam is.”
Odaadták hát Jákobnak a náluk lévő összes idegen istent és a fülükben lévő fülbevalókat, és Jákob elásta azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében volt.
Miközben utaztak, Isten rettegést idézett elő a körülöttük lévő városokban, így hát nem üldözték Jákob fiait.
Jákob végül megérkezett a Kánaán földjén lévő Lúzba, vagyis Bételbe, ő és az egész nép, mely vele volt.
Épített ott egy oltárt, és El-Bételnek nevezte el azt a helyet, mert az igaz Isten ott jelent meg neki akkor, amikor a bátyja elől futott.
Később meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt. Jákob ezért Allon-Bákutnak nevezte el a fát.
Azóta, hogy Jákob eljött Paddán-Arámból, Isten ismét megjelent neki, és megáldotta.
Ezt mondta neki Isten: „A te neved Jákob. Ne nevezzenek többé Jákobnak, hanem Izraelnek.” És Izraelnek nevezte el.
Isten még ezt mondta neki: „Én vagyok a mindenható Isten. Légy termékeny, és sokasodj! Népek, igen, sok nép, valamint királyok származnak majd tőled.
A földet pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked és az utódaidnak adom.”
Ezután Isten elment tőle arról a helyről, ahol beszélt vele.
Jákob oszlopot emelt azon a helyen, ahol Isten beszélt vele, egy kőoszlopot, és italáldozatot meg olajat öntött rá.
És Jákob továbbra is Bételnek nevezte a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Utána útnak indultak Bételből. Még jókora távolságra voltak Efratától, amikor megindult Ráhel szülése, és nehéz szülése volt.
Ám miközben küszködött, hogy világra hozza a gyermekét, a bába ezt mondta neki: „Ne félj, mert most is fiad lesz.”
Ezért amikor már-már közeledett a halálához (mert haldoklott), Ben-Óninak nevezte el, az apja azonban Benjáminnak hívta.
Meghalt tehát Ráhel, majd eltemették az Efratába, azaz a Betlehembe vezető úton.
Jákob pedig oszlopot állított a sírja fölé. Ez Ráhel sírjának az oszlopa mind a mai napig.
Izrael utána útnak indult, és Éder tornyán túl verte fel a sátrát.
Egyszer, amikor Izrael azon a földön lakott, Rúben lefeküdt Bilhával, apjának a másodfeleségével. Izrael pedig hallott erről.
Jákobnak 12 fia volt.
Lea fia volt Rúben – Jákob elsőszülöttje –, Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon.
Ráhel fia volt József és Benjámin.
Bilhának, Ráhel szolgálójának a fia volt Dán és Naftali.
Zilpának, Lea szolgálójának a fia volt Gád és Áser. Ők Jákob fiai, akik Paddán-Arámban születtek.
Jákob végül eljutott Izsákhoz, az apjához Mamréba, Kirját-Arbába, vagyis Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák is bevándorlóként lakott.
Izsák 180 évet élt.
Utána kilehelte utolsó leheletét, hosszú és megelégedést nyújtó élet után meghalt, és a népe mellé került. A fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50