⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Mózes első könyve

chapter 29


Chapters:


verse #1

Jákob ezután folytatta útját a Keleten lakók földje felé.


verse #2

Látott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat heverészni mellette, ugyanis abból a kútból szokták itatni a nyájakat. Egy nagy kő volt a kút száján.


verse #3

Amikor minden nyájat odatereltek, elgördítették a követ a kút szájáról, és megitatták a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.


verse #4

Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból valók vagyunk.”


verse #5

Ő így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhornak az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.”


verse #6

Erre megkérdezte tőlük: „Jól van?” Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön a lánya, Ráhel, a juhokkal!”


verse #7

Jákob így folytatta: „Még csak dél van. Nem most van az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, és utána menjetek legeltetni.”


verse #8

Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”


verse #9

Miközben Jákob beszélt velük, odaért Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorlány volt.


verse #10

Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének a lányát, valamint Lábánnak a juhait, rögtön odament, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének a juhait.


verse #11

Jákob azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.


verse #12

Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona a lány apjának, s hogy Rebekának a fia. Erre a lány szaladt, hogy elmondja ezt az apjának.


verse #13

Amint Lábán meghallotta a hírt Jákobról, testvérének a fiáról, elé futott. Megölelte, csókkal üdvözölte, és bevitte a házába. Ő pedig mindent elmondott Lábánnak.


verse #14

Lábán ezt mondta neki: „Te bizony vér szerinti rokonom vagy.” És nála maradt Jákob egy teljes hónapig.


verse #15

Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Csak azért, mert a rokonom vagy, ingyen szolgálnál nekem? Mondd meg, mi legyen a béred!”


verse #16

Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek.


verse #17

Lea szeme nem ragyogott, Ráhel viszont vonzó volt, és gyönyörű.


verse #18

Jákob beleszeretett Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évig szolgálni neked Ráhelért, a kisebbik lányodért.”


verse #19

Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mint ha más férfihoz adnám. Maradj nálam!”


verse #20

És Jákob hét évet szolgált Ráhelért, bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.


verse #21

Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek a szolgálatom napjai, hadd szeretkezzek vele!”


verse #22

Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett.


verse #23

Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy szeretkezzen vele.


verse #24

Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul.


verse #25

Reggel Jákob rádöbbent, hogy Lea volt vele. Ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?”


verse #26

Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt.


verse #27

Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is, cserébe azért, hogy még hét évig szolgálsz nekem.”


verse #28

Jákob így is tett. Végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a másik lányát.


verse #29

Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Bilhát odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.


verse #30

Jákob pedig szeretkezett Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál.


verse #31

Amikor Jehova látta, hogy Leát kevésbé szeretik, megadta neki, hogy teherbe essen. Ráhel azonban meddő volt.


verse #32

És Lea terhes lett, majd fiút szült, és Rúbennek nevezte el, mert ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta nyomorúságomat, és most már szeretni fog a férjem.”


verse #33

Újra teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta, hogy nem szeretnek, és ezért adta nekem őt is.” Így hát Simeonnak nevezte el.


verse #34

Majd ismét terhes lett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte el.


verse #35

Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most dicsőíteni fogom Jehovát.” Ezért Júdának nevezte el. Utána nem szült egy ideig.

Chapters:


Books