⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
29. fejezet
1. vers
Jákob ezután folytatta útját a Keleten lakók földje felé.
2. vers
Látott egy kutat a mezőn, és három juhnyájat heverészni mellette, ugyanis abból a kútból szokták itatni a nyájakat. Egy nagy kő volt a kút száján.
3. vers
Amikor minden nyájat odatereltek, elgördítették a követ a kút szájáról, és megitatták a nyájakat, azután pedig visszahelyezték a követ a helyére, a kút szájára.
4. vers
Jákob megkérdezte tőlük: „Testvéreim, honnan valók vagytok?” Mire ők így feleltek: „Háránból valók vagyunk.”
5. vers
Ő így szólt hozzájuk: „Ismeritek Lábánt, Náhornak az unokáját?” Mire ők így feleltek: „Ismerjük.”
6. vers
Erre megkérdezte tőlük: „Jól van?” Ők így feleltek: „Igen, jól. Épp ott jön a lánya, Ráhel, a juhokkal!”
7. vers
Jákob így folytatta: „Még csak dél van. Nem most van az ideje, hogy idetereljék a nyájakat. Itassátok meg a juhokat, és utána menjetek legeltetni.”
8. vers
Erre ők így feleltek: „Nem tehetjük, míg össze nem terelik az összes nyájat, és el nem gördítik a követ a kút szájáról. Akkor itatjuk meg a juhokat.”
9. vers
Miközben Jákob beszélt velük, odaért Ráhel az apja juhaival, ugyanis pásztorlány volt.
10. vers
Amikor Jákob meglátta Ráhelt, Lábánnak, anyja testvérének a lányát, valamint Lábánnak a juhait, rögtön odament, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta Lábánnak, anyja testvérének a juhait.
11. vers
Jákob azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt.
12. vers
Jákob elmondta Ráhelnek, hogy ő rokona a lány apjának, s hogy Rebekának a fia. Erre a lány szaladt, hogy elmondja ezt az apjának.
13. vers
Amint Lábán meghallotta a hírt Jákobról, testvérének a fiáról, elé futott. Megölelte, csókkal üdvözölte, és bevitte a házába. Ő pedig mindent elmondott Lábánnak.
14. vers
Lábán ezt mondta neki: „Te bizony vér szerinti rokonom vagy.” És nála maradt Jákob egy teljes hónapig.
15. vers
Lábán utána ezt mondta Jákobnak: „Csak azért, mert a rokonom vagy, ingyen szolgálnál nekem? Mondd meg, mi legyen a béred!”
16. vers
Lábánnak két lánya volt. A nagyobbikat Leának hívták, a kisebbiket pedig Ráhelnek.
17. vers
Lea szeme nem ragyogott, Ráhel viszont vonzó volt, és gyönyörű.
18. vers
Jákob beleszeretett Ráhelbe, ezért ezt mondta: „Kész vagyok hét évig szolgálni neked Ráhelért, a kisebbik lányodért.”
19. vers
Lábán erre ezt mondta: „Jobb, ha hozzád adom, mint ha más férfihoz adnám. Maradj nálam!”
20. vers
És Jákob hét évet szolgált Ráhelért, bár ez csak néhány napnak tűnt a szemében, annyira szerette őt.
21. vers
Majd Jákob ezt mondta Lábánnak: „Add hozzám feleségemet, mert leteltek a szolgálatom napjai, hadd szeretkezzek vele!”
22. vers
Lábán ekkor összehívta az ott élő embereket, és lakomát rendezett.
23. vers
Ám este fogta Leát, a lányát, és őt vitte be Jákobhoz, hogy szeretkezzen vele.
24. vers
Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Zilpát a lányának, Leának adta szolgálóul.
25. vers
Reggel Jákob rádöbbent, hogy Lea volt vele. Ezért ezt mondta Lábánnak: „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak? Miért csaptál be?”
26. vers
Lábán erre így felelt: „Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik lányt odaadjuk az elsőszülött előtt.
27. vers
Ünnepeld végig ennek a lánynak a hetét. Utána hozzád adjuk a másik lányt is, cserébe azért, hogy még hét évig szolgálsz nekem.”
28. vers
Jákob így is tett. Végigünnepelte ennek az asszonynak a hetét, utána pedig Lábán hozzáadta feleségül Ráhelt, a másik lányát.
29. vers
Ezenkívül Lábán a szolgálólányát, Bilhát odaadta Ráhelnek, a lányának szolgálóul.
30. vers
Jákob pedig szeretkezett Ráhellel is, és Ráhelt jobban szerette, mint Leát. Így még hét évet szolgált Lábánnál.
31. vers
Amikor Jehova látta, hogy Leát kevésbé szeretik, megadta neki, hogy teherbe essen. Ráhel azonban meddő volt.
32. vers
És Lea terhes lett, majd fiút szült, és Rúbennek nevezte el, mert ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta nyomorúságomat, és most már szeretni fog a férjem.”
33. vers
Újra teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Azért van ez, mert Jehova látta, hogy nem szeretnek, és ezért adta nekem őt is.” Így hát Simeonnak nevezte el.
34. vers
Majd ismét terhes lett, fiút szült, és ezt mondta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert már három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte el.
35. vers
Még egyszer teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: „Most dicsőíteni fogom Jehovát.” Ezért Júdának nevezte el. Utána nem szült egy ideig.
Könyvek
