41. fejezet
Két teljes év múlva a fáraó azt álmodta, hogy a Nílus partján áll.
A folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és a füvet legelték a Nílus mentén.
Majd hét másik tehén jött ki a Nílusból, csúnyák és soványak, és odaálltak a Nílus partján lévő kövér tehenek mellé.
Aztán a csúnya és sovány tehenek elkezdték enni a hét szép és kövér tehenet. A fáraó ekkor felébredt.
Majd újra elaludt, és másodszor is álmodott. Hét kövér és szép gabonakalász növekedett egy száron.
Majd hét másik gabonakalász is növekedett. Ezek vékonyak és a keleti széltől kiszáradtak voltak.
Azután a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét kövér és szép gabonakalászt. A fáraó ekkor felébredt, és rájött, hogy álmodott.
De reggelre nyugtalanná vált, ezért hívatta Egyiptom összes mágiát űző papját és összes bölcsét. A fáraó elmondta nekik az álmait, ám nem volt köztük senki, aki megfejtette volna azokat a fáraónak.
Ekkor a főpohárnok beszélt a fáraóval, ezt mondva: „Most be kell vallanom a bűneimet.
A fáraó megharagudott a szolgáira, ezért börtönbe vetett engem és a fősütőmestert az őrök parancsnokának a házában.
Utána egy éjjel mindketten álmot láttunk. Mindkettőnk álmának megvolt a maga értelme.
Volt ott velünk egy fiatal héber férfi, az őrök parancsnokának a szolgája. Amikor elmondtuk neki, hogy mit álmodtunk, ő megfejtette az álmainkat.
És minden pontosan úgy történt, ahogy megmondta. Engem visszahelyeztek a hivatalomba, a fősütőmestert pedig fölakasztották.”
A fáraó ekkor elküldött Józsefért, hogy gyorsan hozzák ki a börtönből. József pedig megborotválkozott, átöltözött, és bement a fáraó elé.
A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, de nincs, aki megfejtse. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha elmondanak neked egy álmot, meg tudod fejteni.”
József erre így felelt a fáraónak: „Isten az, aki jó hírt közöl a fáraóval, nem én.”
A fáraó így szólt Józsefhez: „Álmomban a Nílus partján álltam.
A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelni kezdték a füvet a Nílus mentén.
Utánuk hét másik tehén jött ki, satnyák, nagyon csúnyák és soványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam még ilyen csúnyákat.
És a sovány, csúnya tehenek elkezdték enni az első hét, kövér tehenet.
De nem látszódott rajtuk, hogy megették a kövér teheneket, mivel ugyanolyan csúnyák maradtak, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem.
Ezután egy újabb álomban láttam, amint hét kövér és szép gabonakalász nő egy száron.
Majd nőtt hét összeaszott, vékony gabonakalász is, amelyet a keleti szél kiszárított.
Azután a vékony gabonakalászok kezdték elnyelni a hét szép gabonakalászt. Én pedig elmondtam ezt a mágiát űző papoknak, de nem volt köztük senki, aki meg tudta volna magyarázni.”
József ekkor ezt mondta a fáraónak: „A fáraó álmainak a jelentése egy és ugyanaz. Az igaz Isten elmondta a fáraónak, hogy mit fog tenni.
A hét szép tehén hét év. A hét szép gabonakalász is hét év. Az álmok jelentése egy és ugyanaz.
A hét sovány és csúnya tehén, mely a szép tehenek után jött ki, hét évet jelent. És a hét üres gabonakalász, melyet a keleti szél kiszárított, hét évig tartó éhínséget jelent.
Vagyis ahogy a fáraónak mondtam: Az igaz Isten megmutatta a fáraónak, hogy mit fog tenni.
Hét olyan év következik, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén.
De utána hét évig éhínség lesz, és elfelejtik, milyen bőség volt Egyiptom földjén, az éhínség pedig tönkreteszi az országot.
Nem is fognak emlékezni arra, hogy egykor bőség volt az országban, mert olyan súlyos lesz az éhínség.
A fáraó azért látott két álmot, mert az igaz Isten mindezt szilárdan elhatározta, és hamarosan véghez is viszi.
Most tehát keressen a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és nevezze ki Egyiptom fölé.
Intézkedjen a fáraó, és nevezzen ki felügyelőket az országban, és szedje be Egyiptomban a termés egyötödét a bőség hét évében.
Gyűjtsék be az összes élelmet a következő, bőven termő években, és halmozzák fel a gabonát a fáraó raktáraiba. Raktározzák és őrizzék azt a városokban.
Ez az élelem legyen az ország tartaléka az Egyiptomra váró, hét évig tartó éhínség idején, hogy ne vesszen el az ország az éhínség miatt.”
A fáraó és az összes szolgája jónak találta ezt a javaslatot.
A fáraó ezért ezt mondta a szolgáinak: „Keresve sem találnánk hozzá hasonló férfit, akiben Isten szelleme van.”
A fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: „Mivel Isten veled tudatta mindezt, nincs senki, aki olyan értelmes és bölcs, mint te.
Te fogod irányítani a háznépemet, és az egész népem fenntartás nélkül engedelmeskedni fog neked. Csak a királyi rangom tesz engem nagyobbá nálad.”
Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: „Nézd, kinevezlek egész Egyiptom fölé!”
Majd a fáraó levette a pecsétgyűrűjét a kezéről, és József kezére tette. Finom lenvászonba öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába.
Ezenkívül végighordoztatta a második legjobb díszkocsiján, és ezt kiáltották előtte: „Avrék!” Ezzel Egyiptom egész földje fölé helyezte.
Azután a fáraó ezt mondta Józsefnek: „Én vagyok a fáraó, de a te felhatalmazásod nélkül egyetlen ember sem tehet semmit sem Egyiptom egész földjén.”
A fáraó utána Cafenát-Paneáhnak nevezte el Józsefet, és hozzáadta feleségül Aszenátot, Potiferának, Ón papjának a lányát. És József felügyelte Egyiptom földjét.
József 30 éves volt, amikor a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt állt.
Kiment tehát József a fáraó elől, és bejárta Egyiptom egész földjét.
És a hét évig tartó bőség idején a föld nagyon sokat termett.
József a hét év alatt összegyűjtött Egyiptom földjén minden élelmet, és a városokban raktározta el. Minden városban azt az élelmet tárolta, amely a város körül levő szántóföldeken termett.
József olyan sok gabonát halmozott fel, mint a tenger homokja, és végül nem számolták már, mert nem lehetett megszámolni.
Mielőtt az éhínség éve elérkezett, Józsefnek két fia született, akiket Aszenát szült neki, Potiferának, Ón papjának a lánya.
József az elsőszülöttet Manassénak nevezte el, mert ezt mondta: „Isten feledtette velem minden bajomat, és apám egész házát.”
A másodikat Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: „Termékennyé tett engem Isten nyomorúságom földjén.”
Ezt követően véget ért a bőség hét éve, mely Egyiptomban volt,
és megkezdődött az éhínség hét éve, pontosan úgy, ahogy József megmondta. Éhínség lett minden országban, Egyiptom földjén azonban mindenhol volt kenyér.
Végül Egyiptom egész földje is éhezett, és a nép könyörgött a fáraónak, hogy adjon nekik kenyeret. A fáraó ekkor ezt mondta minden egyiptominak: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek, amit mond!”
És az egész földön éhínség volt. József ekkor megnyitotta az összes magtárat, és eladta a gabonát az egyiptomiaknak, ugyanis nagyon súlyos volt az éhínség Egyiptom földjén.
És minden országból Egyiptomba jöttek, hogy Józseftől vásároljanak, mert az egész földön nagyon súlyos volt az éhínség.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50