⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
43. fejezet
1. vers
Az éhínség ekkor súlyos volt az országban.
2. vers
Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak, az apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.”
3. vers
Júda ekkor ezt mondta neki: „Az a férfi egyértelműen figyelmeztetett minket: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«
4. vers
Ha elküldöd velünk az öcsénket, akkor lemegyünk, és veszünk neked élelmet.
5. vers
De ha nem küldöd el, nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«”
6. vers
Izrael ezt kérdezte: „Miért hoztatok rám ilyen szerencsétlenséget azzal, hogy elmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?”
7. vers
Erre ők így feleltek: „A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, és rákérdezett: »Él még az apátok? Van még testvéretek?« És mi elmondtunk neki mindent, ahogy van. Honnan tudhattuk volna, hogy ezt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«”
8. vers
Ezután Júda így sürgette az apját, Izraelt: „Küldd el velem a fiút, hadd menjünk el, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg, sem mi, sem te, sem a gyermekeink.
9. vers
Garantálom, hogy nem esik baja. Én felelek érte. Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam egész életemben a bűnömet.
10. vers
Ha nem késlekedtünk volna, mostanra már kétszer is megjártuk volna az utat.”
11. vers
Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: „Ha nincs más választásunk, tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből a zsákjaitokba, és vigyétek el ajándékba annak a férfinak. Vigyetek egy kis balzsamot, egy kis mézet, ladanumot, gyantás kérget, pisztáciát és mandulát.
12. vers
És kétszer annyi pénzt vigyetek magatokkal. Sőt, vigyétek vissza azt a pénzt is, amit visszatettek a zsákotok szájába. Talán tévedés volt.
13. vers
Vigyétek magatokkal a testvéreteket, és menjetek vissza ahhoz az emberhez.
14. vers
Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember, és szabadon bocsássa a másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem a gyermekeimet, hát elveszítem!”
15. vers
A férfiak magukkal vitték az ajándékokat, a pénz kétszeresét, valamint Benjámint. Útnak indultak, lementek Egyiptomba, majd újra József elé álltak.
16. vers
Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: „Vidd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le néhány állatot, és készíts belőlük ételt, mert ezek a férfiak velem ebédelnek!”
17. vers
A férfi rögtön úgy is tett, ahogy József mondta, és elvitte őket József házába.
18. vers
Ám amikor József házába vitték őket, megijedtek, és ezt mondták: „A miatt a pénz miatt hoztak ide minket, ami visszakerült a zsákjainkba. Most ránk támadnak, rabszolgává tesznek minket, és elveszik a szamarainkat!”
19. vers
Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál.
20. vers
Ezt mondták: „Bocsásson meg az én uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk.
21. vers
De amikor a szállásunkra értünk, és kinyitottuk a zsákjainkat, a pénzünk hiánytalanul ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában. Most szeretnénk ezt személyesen visszaadni.
22. vers
De van nálunk még pénz, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzt a zsákjainkba.”
23. vers
A férfi ekkor ezt mondta: „Minden rendben, ne féljetek! Tudok róla, hogy kifizettétek az élelmet. A ti Istenetek, apátok Istene tette azt a pénzt a zsákjaitokba.” Azután kihozta hozzájuk Simeont.
24. vers
Majd a férfi bevitte őket József házába, vizet adott nekik, hogy megmossák a lábukat, és takarmányt adott a szamaraiknak.
25. vers
Ők pedig előkészítették Józsefnek az ajándékot addigra, mire megjött délben, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
26. vers
Amikor József bement a házba, odavitték neki az ajándékot, és földre borultak előtte.
27. vers
József ezután érdeklődött a hogylétük felől, és megkérdezte: „Hogy van az idős édesapátok, akiről beszéltetek? Él még?”
28. vers
Erre ők így feleltek: „Szolgád, a mi apánk jól van. Még él.” Utána meghajoltak és leborultak.
29. vers
Amikor József felnézett, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát, ezt kérdezte: „Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?” Majd ezt mondta: „Fiam, legyen hozzád kegyes az Isten!”
30. vers
József ekkor elsietett, mert elöntötték az érzések az öccse láttán. Keresett egy helyet, ahol sírhat. Elvonult hát egy szobába, ahol egyedül lehetett, és ott kisírta magát.
31. vers
Utána megmosta az arcát, kiment, és uralkodva az érzésein ezt mondta: „Tálaljátok az ételt!”
32. vers
Külön tálaltak neki, a testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, akik a házában ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos volt nekik.
33. vers
Leültették eléje a testvéreit születési sorrendben, az elsőszülöttől kezdve – a neki járó jog szerint – a legfiatalabbig, azok pedig csodálkozva összenéztek.
34. vers
A saját asztaláról küldött nekik ennivalót, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek. Ők pedig jóllakásig ettek-ittak.
Könyvek
