⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
28. fejezet
1. vers
Ekkor Izsák hívatta Jákobot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: „Ne Kánaán lányai közül vegyél feleséget!
2. vers
Menj Paddán-Arámba, Betuelnek, anyád apjának a házába, és onnan vegyél magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül.
3. vers
És a mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, adjon neked sok utódot, és származzon tőled sok nép!
4. vers
Adja neked Ábrahámnak az áldását, neked és az utódodnak veled együtt, hogy birtokba vedd a földet, melyen idegenként élsz, és amelyet Isten Ábrahámnak adott!”
5. vers
Izsák tehát elküldte Jákobot, és az elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, az arameus Betuel fiához, Rebekának, vagyis Jákob és Ézsau anyjának a testvéréhez.
6. vers
Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és elküldte Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és hogy amikor megáldotta, ezt a parancsot adta neki: „Ne Kánaán lányai közül vegyél feleséget!”,
7. vers
illetve, hogy Jákob engedelmeskedett apjának és anyjának, és Paddán-Arámba ment.
8. vers
Ekkor ismerte fel Ézsau, hogy Kánaán lányai nem tetszenek az apjának, Izsáknak.
9. vers
Ézsau ezért elment Izmaelhez, és feleségül vette – a már meglévő feleségei mellé – Mahalátot, Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Nebájótnak a testvérét.
10. vers
Jákob pedig elindult Beér-Sebából, és elment Háránba.
11. vers
Idővel eljutott egy helyre, és nekikészülődött, hogy ott töltse az éjszakát, ugyanis a nap már lenyugodott. Fogott egyet az ott levő kövek közül, támasztékul a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen.
12. vers
Majd álmot látott: egy lépcső vezetett a földről az égbe, a teteje az eget érte, és Isten angyalai jártak rajta fel-alá.
13. vers
Jehova ott állt fölötte, és ezt mondta:
„Én vagyok Jehova, Ábrahámnak, a te nagyapádnak Istene, és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom, és az utódaidnak.
14. vers
És olyan sok utódod lesz, mint a föld porszemei, és terjeszkedni fogsz majd nyugatra és keletre, északra és délre, és a föld minden családja általad és az utódod által nyer áldást.
15. vers
Én veled vagyok, megvédelek téged, bárhova mész, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit ígértem neked.”
16. vers
Jákob pedig, amikor fölébredt álmából, ezt mondta: „Bizony Jehova van ezen a helyen, és én nem tudtam róla.”
17. vers
Félelem fogta el, és ezt mondta: „Milyen csodálatot keltő ez a hely! Ez csakis Isten háza lehet! És ez az ég kapuja.”
18. vers
Jákob ezért felkelt kora reggel, fogta a követ, amelyet a feje alá tett támasztékul, felállította oszlopul, és olajat öntött a tetejére.
19. vers
És elnevezte a helyet Bételnek, bár a város neve korábban Lúz volt.
20. vers
És Jákob fogadalmat tett, ezt mondva: „Ha Isten továbbra is velem lesz, és megvéd engem az utamon, kenyeret ad ennem, és ruhát ad, melyet hordhatok,
21. vers
és békességgel térek vissza apám házába, akkor abból kétségkívül látni fogom, hogy Jehova az én Istenem.
22. vers
És ez a kő, melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lesz, és feltétlenül neked adom a tizedét mindannak, amit adsz nekem.”
Könyvek
