⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
38. fejezet
1. vers
Abban az időben Júda otthagyta a testvéreit, és azon a helyen verte fel a sátrát, ahol egy Híra nevű, adullámi férfi lakott.
2. vers
Júda ott meglátta egy Sua nevű kánaánita férfi lányát. Feleségül vette, és együtt volt vele,
3. vers
az pedig teherbe esett. Később fiút szült, és Érnek nevezte el.
4. vers
Majd megint terhes lett, fiút szült, és Onánnak nevezte el.
5. vers
Azután ismét fiút szült, akit Sélának nevezett el. Júda Akzibban volt, amikor a felesége megszülte a fiút.
6. vers
Júda később feleséget vett Érnek, az elsőszülött fiának. Az asszonyt Támárnak hívták.
7. vers
De Ér, Júda elsőszülöttje megharagította Jehovát, ezért Jehova megölte őt.
8. vers
Emiatt Júda ezt mondta Onánnak: „Feküdj le bátyád feleségével, köss vele sógorházasságot, és gondoskodj a bátyádnak utódról.”
9. vers
Onán azonban tudta, hogy az utódot nem tekintik majd az övének, így amikor a bátyja feleségével volt, spermáját a földre vesztegette, hogy ne legyen utódja a bátyjának.
10. vers
Amit tett, rossz volt Jehova szemében, ezért őt is megölte.
11. vers
Júda pedig ezt mondta Támárnak, a menyének: „Élj özvegyként apád házában, míg fel nem nő a fiam, Séla.” Mert ezt mondta magában: „Netalán ő is meghal, mint a bátyjai.” Támár pedig elment, és az apja házában lakott.
12. vers
Valamivel később Júda felesége, Sua lánya meghalt. Majd a gyászidő letelte után Júda a barátjával, az adullámi Hírával elment Timnába a juhai nyíróihoz.
13. vers
Ezt elmondták Támárnak, így szólva: „Az apósod felmegy Timnába, hogy megnyírja a juhait.”
14. vers
Ekkor az asszony levette az özvegyi ruhát, lefátyolozta magát, és egy kendőt terített magára, majd leült Enájim bejáratához, amely a Timnába vezető úton van. Ugyanis látta, hogy Séla már felnőtt, de mégsem adják feleségül Sélához.
15. vers
Amikor Júda meglátta az asszonyt, prostituáltnak nézte, mert eltakarta az arcát.
16. vers
Júda letért az útról, odament az asszonyhoz, és ezt mondta: „Kérlek, hadd feküdjek le veled!”, ugyanis nem tudta, hogy a menye az. Az asszony azonban ezt kérdezte: „Mit adsz nekem, hogy lefekhess velem?”
17. vers
Erre ő így felelt: „Küldök neked egy kecskegidát a nyájamból.” Az asszony azonban megkérdezte: „Adsz valami zálogot, míg el nem küldöd?”
18. vers
Júda így szólt: „Mit adjak neked zálogul?” Mire ő így felelt: „A pecsétgyűrűdet, a zsinórodat és a botodat, amely a kezedben van.” Ő odaadta neki, lefeküdt vele, és teherbe ejtette.
19. vers
Támár utána felkelt, és elment. Azután levette a kendőjét, és visszaöltözött özvegyi ruhájába.
20. vers
Júda pedig elküldte az adullámi barátját, hogy vigye el a kecskegidát, és szerezze vissza az asszonytól a zálogot, de az nem találta meg az asszonyt.
21. vers
Megkérdezte hát az ott lakó férfiakat: „Hol van az a templomi prostituált, aki Enájimban, az út mentén volt?” De ők ezt mondták: „Sosem volt errefelé templomi prostituált.”
22. vers
Végül visszatért Júdához, és ezt mondta: „Nem találtam meg, és az ott lakók is ezt mondták: »Sosem volt errefelé templomi prostituált.«”
23. vers
Júda ezért ezt mondta: „Tartsa meg magának a zálogot, máskülönben még szégyen ér minket, ha tovább keressük őt. Végül is én elküldtem azt a gidát, de nem találtad meg az asszonyt.”
24. vers
Mintegy három hónappal később azonban ezt mondták Júdának: „Támár, a menyed szajhálkodott, és teherbe esett.” Júda ekkor ezt mondta: „Vigyétek ki, és égessétek el!”
25. vers
Mikor vitték kifelé, üzent az apósának: „Attól a férfitól estem teherbe, akitől ezeket kaptam.” Majd hozzátette: „Nézd meg, kérlek, kié ez a pecsétgyűrű, zsinór és bot!”
26. vers
Júda megnézte azokat, és ezt mondta: „Igazságosabb ő, mint én, mert nem adtam neki Sélát, a fiamat.” És többé nem feküdt le vele.
27. vers
Amikor elérkezett a szülés ideje, Támár méhében ikrek voltak.
28. vers
És amikor szült, az egyik gyermek kinyújtotta a kezét. A bába azon nyomban vett egy skarlátvörös fonalat, rákötötte a kezére, és ezt mondta: „Ő jött ki először.”
29. vers
De amint az visszahúzta a kezét, kijött a testvére, ezért a bába így kiáltott: „Micsoda utat törtél magadnak!” Ezért Pérecnek nevezték el.
30. vers
Utána kijött a testvére is, akinek a kezére a skarlátvörös fonal volt kötve. Őt Zerahnak nevezték el.
Könyvek
