⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
8. fejezet
1. vers
Isten nem feledkezett meg Noéról, valamint a vadállatokról és a háziállatokról, amelyek Noéval voltak a bárkában. Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett.
2. vers
A mély vizek forrásai bezárultak, és az ég zsilipjei is, így az égből szakadó eső is elállt.
3. vers
A víz kezdett szép lassan visszahúzódni a földről, majd 150 nap múlva leapadt.
4. vers
A 7. hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben.
5. vers
A víz egyre csak apadt a 10. hónapig. A 10. hónap 1. napján előtűntek a hegycsúcsok.
6. vers
Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárkán az ablakot, amelyet készített.
7. vers
Azután kiengedett egy hollót, és az kint repdesett, és mindig visszatért, míg a víz fel nem száradt a földről.
8. vers
Később kiengedett egy galambot is, hogy meglássa, vajon leapadt-e a víz a föld felszínén.
9. vers
De a galamb nem tudott mire rászállni, ezért visszarepült hozzá a bárkába, ugyanis még víz borította az egész föld felszínét. Noé pedig kinyújtotta a kezét, és bevette a galambot a bárkába.
10. vers
Várt még hét napot, és újra kiengedte a galambot a bárkából.
11. vers
Amikor a galamb estefelé visszatért hozzá, Noé látta, hogy frissen szakított olajfalevél van a csőrében! Ebből tudta, hogy a víz leapadt a földön.
12. vers
Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá.
13. vers
Történt pedig Noé életének 601. évében, az 1. hónap 1. napján, hogy a víz felszáradt a földről. És Noé megbontotta a bárka tetejét, és látta, hogy a föld felszíne szárad.
14. vers
A 2. hónap 27. napján a föld felszáradt.
16. vers
„Menj ki a bárkából, te és a feleséged, a fiaid és fiaidnak a feleségei.
17. vers
Vigyél ki magaddal minden élőlényt: a repdeső teremtményeket, a háziállatokat és a földön csúszó-mászó állatokat. Nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek, és sokasodjanak a földön.”
18. vers
Noé ekkor kiment, és vele együtt a fiai, a felesége, és fiainak a feleségei is.
19. vers
Minden élőlény, minden csúszó-mászó állat és minden repdeső teremtmény, mindaz, ami él és mozog a földön, csoportonként kiment a bárkából.
20. vers
Azután Noé épített Jehovának egy oltárt, és vett néhányat minden tiszta állatból és minden tiszta repdeső teremtményből, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.
21. vers
Jehova megérezte a kellemes illatot. Ezért hát Jehova ezt mondta magában: „Soha többé nem átkozom meg a földet az ember miatt, hiszen az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz. Többé nem sújtom csapással az összes élőlényt, mint ahogy tettem.
22. vers
Mostantól kezdve soha nem szűnik meg a földön a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”
Könyvek
