⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 8
verso 1
Isten nem feledkezett meg Noéról, valamint a vadállatokról és a háziállatokról, amelyek Noéval voltak a bárkában. Isten szelet bocsátott a földre, és a víz apadni kezdett.
verso 2
A mély vizek forrásai bezárultak, és az ég zsilipjei is, így az égből szakadó eső is elállt.
verso 3
A víz kezdett szép lassan visszahúzódni a földről, majd 150 nap múlva leapadt.
verso 4
A 7. hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát hegységben.
verso 5
A víz egyre csak apadt a 10. hónapig. A 10. hónap 1. napján előtűntek a hegycsúcsok.
verso 6
Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárkán az ablakot, amelyet készített.
verso 7
Azután kiengedett egy hollót, és az kint repdesett, és mindig visszatért, míg a víz fel nem száradt a földről.
verso 8
Később kiengedett egy galambot is, hogy meglássa, vajon leapadt-e a víz a föld felszínén.
verso 9
De a galamb nem tudott mire rászállni, ezért visszarepült hozzá a bárkába, ugyanis még víz borította az egész föld felszínét. Noé pedig kinyújtotta a kezét, és bevette a galambot a bárkába.
verso 10
Várt még hét napot, és újra kiengedte a galambot a bárkából.
verso 11
Amikor a galamb estefelé visszatért hozzá, Noé látta, hogy frissen szakított olajfalevél van a csőrében! Ebből tudta, hogy a víz leapadt a földön.
verso 12
Várt még hét napot. Utána kiengedte a galambot, de az nem tért többé vissza hozzá.
verso 13
Történt pedig Noé életének 601. évében, az 1. hónap 1. napján, hogy a víz felszáradt a földről. És Noé megbontotta a bárka tetejét, és látta, hogy a föld felszíne szárad.
verso 14
A 2. hónap 27. napján a föld felszáradt.
verso 16
„Menj ki a bárkából, te és a feleséged, a fiaid és fiaidnak a feleségei.
verso 17
Vigyél ki magaddal minden élőlényt: a repdeső teremtményeket, a háziállatokat és a földön csúszó-mászó állatokat. Nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek, és sokasodjanak a földön.”
verso 18
Noé ekkor kiment, és vele együtt a fiai, a felesége, és fiainak a feleségei is.
verso 19
Minden élőlény, minden csúszó-mászó állat és minden repdeső teremtmény, mindaz, ami él és mozog a földön, csoportonként kiment a bárkából.
verso 20
Azután Noé épített Jehovának egy oltárt, és vett néhányat minden tiszta állatból és minden tiszta repdeső teremtményből, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.
verso 21
Jehova megérezte a kellemes illatot. Ezért hát Jehova ezt mondta magában: „Soha többé nem átkozom meg a földet az ember miatt, hiszen az ember szívének hajlama már ifjúságától fogva rossz. Többé nem sújtom csapással az összes élőlényt, mint ahogy tettem.
verso 22
Mostantól kezdve soha nem szűnik meg a földön a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”
Libros
