⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.

Mózes első könyve

capítulo 31

Capítulos:

Idővel Jákob meghallotta, hogy Lábán fiai ezt mondták: „Jákob elvett mindent, ami az apánké volt, és abból gyűjtötte minden gazdagságát, ami az apánké volt.”

verso 2

És amikor Jákob Lábán arcára tekintett, látta, hogy már nem olyan iránta, mint korábban.

verso 3

Jehova végül ezt mondta Jákobnak: „Térj vissza ősapáid és rokonaid földjére, és én továbbra is veled leszek.”

verso 4

Jákob ekkor üzent Ráhelnek és Leának, hogy jöjjenek ki a mezőre a nyájához,

verso 5

és ezt mondta nekik:

„Látom apátokon, hogy már nem olyan irántam, mint korábban, apám Istene azonban velem volt.

verso 6

Tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.

verso 7

Ő viszont megpróbált kijátszani engem, és tízszer is megváltoztatta a béremet, de Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.

verso 8

Ha azt mondta: »A pettyesek lesznek a béred«, akkor az egész nyáj pettyeseket ellett. Ha pedig azt mondta: »A csíkosak lesznek a béred«, akkor az egész nyáj csíkosakat ellett.

verso 9

Így vette el Isten apátok nyáját, és adta nekem.

verso 10

Egyszer, amikor eljött a nyáj gerjedezésének ideje, ezt láttam látomásban: a nyájat hágó kecskebakok csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.

verso 11

Akkor az igaz Isten angyala ezt mondta nekem a látomásban: »Jákob!« Mire én így feleltem: »Itt vagyok!«

verso 12

Ő így folytatta: »Nézz fel, kérlek, és lásd meg, hogy a nyájat hágó összes kecskebak csíkos, pettyes és foltos, mert láttam mindazt, amit Lábán tesz veled.

verso 13

Én vagyok annak a Bételnek az igaz Istene, ahol felkentél egy oszlopot, és ahol fogadalmat tettél nekem. Most azért kelj fel, menj ki erről a földről, és térj vissza a szülőföldedre!«”

verso 14

Ráhel és Lea erre ezt mondták neki: „Vajon van még valami, amit örökölhetünk apánk házában?

verso 15

Vajon nem tart bennünket idegeneknek? Hiszen eladott minket, sőt az értünk kapott pénzből él azóta is!

verso 16

Minden gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a gyermekeinké. Tégy hát meg mindent, amit Isten mondott neked!”

verso 17

Jákob ekkor fölkelt, föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre,

verso 18

s elindult egész nyájával, minden vagyonával, amit gyűjtött, az állataival, melyeket Paddán-Arámban gyűjtött, hogy Izsákhoz, az apjához menjen Kánaán földjére.

verso 19

Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel pedig ellopta apjának a teráfszobrait.

verso 20

Jákob rászedte az arameus Lábánt, mert nem mondta meg neki, hogy el akar menni.

verso 21

Megszökött tehát, és átkelt a folyón mindenével, amije volt. Utána Gileád hegyvidéke felé tartott.

verso 22

A harmadik napon megmondták Lábánnak, hogy Jákob elszökött.

verso 23

Akkor Lábán maga mellé vette rokonait, és hétnapi járóföldön át üldözte, majd beérte Gileád hegyvidékén.

verso 24

Ekkor Isten éjjel álomban eljött az arameus Lábánhoz, és ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondj semmi olyat Jákobnak, amivel összetűzésbe kerülhetnél vele!”

verso 25

Lábán tehát utolérte Jákobot, amikor Jákob épp sátrat vert a hegyen, és Lábán is tábort ütött rokonaival Gileád hegyvidékén.

verso 26

Lábán ekkor ezt mondta Jákobnak: „Mit tettél, hogy rászedtél engem, és mint karddal szerzett foglyokat vitted el a lányaimat?

verso 27

Miért szöktél el, rászedve engem? És miért nem mondtál nekem semmit? Ha elmondtad volna, vigasságban bocsátottalak volna el, énekszóval, tamburinnal és hárfával.

verso 28

Nem engedted meg nekem, hogy megcsókoljam az unokáimat és a lányaimat. Ostobán cselekedtél.

verso 29

Hatalmamban van, hogy kárt okozzak nektek, de ősapáitok Istene beszélt velem múlt éjjel, és ezt mondta: »Vigyázz, ne mondj semmi olyat Jákobnak, amivel összetűzésbe kerülhetnél vele!«

verso 30

Elmentél, mert annyira vágytál arra, hogy visszatérj apád házába. De miért loptad el az isteneimet?”

verso 31

Jákob így felelt Lábánnak: „Azért szöktem el, mert féltem. Azt mondtam magamban: »Még erőszakkal elvennéd tőlem a lányaidat.«

verso 32

Akinél pedig megtalálod az isteneidet, legyen halál fia! Rokonaink előtt kutasd át a dolgaimat, és vidd el, ami a tiéd!” Jákob azonban nem tudta, hogy Ráhel lopta el őket.

verso 33

Lábán tehát bement Jákob sátrába, Lea sátrába és a két rabszolganő sátrába, de nem találta meg azokat. Aztán kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába.

verso 34

Ráhel addigra fogta a teráfszobrokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg azokat.

verso 35

Ráhel ekkor ezt mondta apjának: „Ne haragudj rám, uram, de nem tudok felkelni előtted, mert havivérzésem van.” Az pedig mindenhol kereste a teráfszobrokat, de nem találta meg azokat.

verso 36

Jákob pedig haragra gerjedt, és bírálgatni kezdte Lábánt. Majd ezt mondta neki: „Mivel bántottalak meg, és mi a bűnöm, hogy ennyire hevesen üldözöl?

verso 37

Most, hogy már átkutattad mindenemet, mit találtál köztük, ami a te házadba való? Tedd ide az én rokonaim és a te rokonaid elé, és azok ítéljenek kettőnk között.

verso 38

Az alatt a 20 év alatt, míg nálad voltam, a juhaid és a kecskéid soha nem vetéltek el, és soha nem ettem a nyájad kosaiból.

verso 39

Egyetlen állatot sem vittem hozzád, melyet vadállat tépett szét. Én magam álltam a veszteséget. Akár nappal, akár éjjel loptak el egy állatot, kártérítést követeltél tőlem.

verso 40

Nappal hőség emésztett, és éjjel fagyoskodtam. Az álom is kerülte a szememet.

verso 41

Így telt el az a 20 év, amit házadnál töltöttem. 14 évet szolgáltam két lányodért, és 6 évet a nyájadért, és te tízszer is megváltoztattad a béremet.

verso 42

Ha apám Istene, Ábrahám Istene, az, akit Izsák imád, nem lett volna velem, akkor most üres kézzel küldtél volna el. Látta Isten az én nyomorúságomat és a kemény munkámat, és ezért feddett meg téged a múlt éjjel.”

verso 43

Lábán ekkor így felelt Jákobnak: „A lányok az én lányaim, a gyermekek az én unokáim, és a nyáj az én nyájam; mindaz, amit látsz, az enyém és a lányaimé. Mit tehetek ma ellenük és a gyermekeik ellen, akiket ők szültek?

verso 44

Most pedig gyere, kössünk szövetséget, én és te, és ez legyen a tanúnk!”

verso 45

Jákob tehát fogott egy követ, és felállította oszlopnak.

verso 46

Majd Jákob ezt mondta a rokonainak: „Szedjetek köveket!” És ők köveket szedtek, és halomba rakták. Utána pedig ott ettek a kőhalmon.

verso 47

És Lábán ezt Jegár-Sahadutának nevezte el, Jákob pedig Gálednek.

verso 48

Ezt mondta Lábán: „Ez a kőhalom ma a tanúnk.” Ezért nevezte el Gálednek

verso 49

és Őrtoronynak, mert ahogy mondta: „Őrködjön Jehova köztem és közted, amikor nem látjuk egymást!

verso 50

Ha rosszul bánsz a lányaimmal, és rajtuk kívül is veszel feleségeket, ne felejtsd el: még ha ember nem is lát bennünket, Isten lát, aki a tanúnk!”

verso 51

Lábán ezt mondta még Jákobnak: „Itt van ez a kőhalom, és ez az oszlop, amelyeket a köztünk köttetett szövetség jeleként emeltem.

verso 52

Ez a kőhalom és ez az oszlop a tanú, hogy nem megyek el e kőhalom mellett azért, hogy ártsak neked, és te sem mész el e kőhalom és oszlop mellett azért, hogy árts nekem.

verso 53

Ábrahám Istene és Náhor Istene, az ő ősapjuknak Istene ítéljen közöttünk!” Jákob azonban arra esküdött, akit az apja, Izsák imád.

verso 54

Utána Jákob áldozatot mutatott be a hegyen, és meghívta a rokonait, hogy egyenek kenyeret. Ők pedig ettek, és a hegyen töltötték az éjszakát.

verso 55

Lábán azonban már kora reggel felkelt, arcon csókolta az unokáit és a lányait, és megáldotta őket. Majd Lábán elindult és hazament.