⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 24
verso 1
Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korú, és Jehova mindenben megáldotta őt.
verso 2
Ábrahám ezt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta: „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,
verso 3
és esküdj meg nekem Jehovára, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem a kánaániták közül választasz feleséget a fiamnak, akik között lakom.
verso 4
Inkább menj el a szülőföldemre a rokonaimhoz, és onnan hozz a fiamnak, Izsáknak feleséget.”
verso 5
A szolga azonban így szólt: „De mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor elvigyem a fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?”
verso 6
Ábrahám ekkor így szólt: „Semmiképp se vidd oda a fiamat!
verso 7
Jehova, az ég Istene – aki kihozott engem apám házából és a rokonaim földjéről, és aki beszélt velem, és megesküdött nekem, hogy »a te utódodnak adom ezt a földet« –, ő elküldi majd az angyalát előtted, és biztosan hozol majd feleséget onnan a fiamnak.
verso 8
Ha viszont a lány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. De a fiamat ne vidd el oda.”
verso 9
Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki.
verso 10
A szolga tehát kiválasztott tíz tevét urának a tevéi közül, majd elindult, és vitt magával az urától mindenféle ajándékot. Mezopotámia felé tartott, Náhor városába.
verso 11
A városon kívül letérdeltette a tevéket egy kútnál. Estefelé volt, amikor is a nők vizet meríteni jártak.
verso 12
Ezt mondta: „Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, kérlek, tegyél sikeressé még ma, és mutasd ki, hogy szereted az uramat, Ábrahámot.
verso 13
Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni.
verso 14
Legyen úgy, hogy ha egy lánynak azt mondom, »engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak!«, és ő erre azt feleli, »igyál, és a tevéidet is megitatom«, akkor ő lesz az, akit a szolgádnak, Izsáknak szántál. Ezzel add tudtomra, hogy szereted az uramat.”
verso 15
Még be sem fejezte szavait, és vizeskorsóval a vállán jött Rebeka, aki Milka fiának, Betuelnek volt a lánya, Milka pedig Náhornak, Ábrahám testvérének volt a felesége.
verso 16
Ez a lány gyönyörű volt, és szűz. Nem volt még férfinak nemi kapcsolata vele. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és utána feljött.
verso 17
A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!”
verso 18
A lány pedig így felelt: „Igyál, uram!” Majd Rebeka gyorsan levette a korsót a válláról, és tartotta azt, míg inni adott neki.
verso 19
Miután adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.”
verso 20
Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített.
verso 21
Eközben a férfi csak ámult, és szótlanul figyelte őt, és azon tűnődött, hogy vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját, vagy sem.
verso 22
Amikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett a lánynak egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel volt, és két arany karperecet, melyeknek súlya tíz sekel volt,
verso 23
és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a lánya vagy! Van hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”
verso 24
Ő így felelt: „Betuel lánya vagyok, Milkának a fiáé, akit Milka Náhornak szült.”
verso 25
Még ezt is mondta: „Van szalmánk is, és sok takarmányunk is, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.”
verso 26
Akkor a férfi meghajolt és leborult Jehova előtt,
verso 27
és ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, aki nem szűnt meg szeretni az uramat, és hűen bánni vele! Jehova elvezetett uram testvéreinek a házához.”
verso 28
A lány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének.
verso 29
Rebekának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál.
verso 30
Mert amikor meglátta az orrkarikát és testvére kezén a karpereceket, és hallotta testvérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál.
verso 31
Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz itt kint? Már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.”
verso 32
A férfi tehát elment a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott, hogy megmossák a férfinak és a vele levőknek a lábát.
verso 33
Ám amikor ennivalót tettek a férfi elé, ő így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”
verso 34
A férfi ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok.
verso 35
Jehova igen megáldotta az uramat, és nagyon gazdaggá tette, mivel adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.
verso 36
És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az uramnak, és az uram mindenét a fiúnak fogja adni.
verso 37
Engem pedig megkért az uram, hogy esküdjek meg. Ezt mondta: »Ne a kánaániták közül vegyél feleséget a fiamnak, akiknek a földjén lakom,
verso 38
hanem menj el apámnak a házába, a családomhoz, és onnan hozzál feleséget a fiamnak.«
verso 39
De megkérdeztem az uramat: »Mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni?«
verso 40
Erre ő így felelt: »Jehova, akit szolgálok, elküldi majd veled angyalát, és sikeressé teszi az utadat. Te pedig a családomból és apám házából hozz feleséget a fiamnak.
verso 41
Ha elmész a családomhoz, de nem adják neked a lányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett esküd alól. Ez fel fog menteni téged az esküd alól.«
verso 42
Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat!
verso 43
Most itt állok egy forrásnál. Legyen úgy, hogy amikor egy lány kijön vizet meríteni, és én ezt mondom neki: ’Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból!’,
verso 44
ő ezt válaszolja nekem: ’Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet.’ Legyen ez a lány az, akit Jehova az uram fiának szánt.«
verso 45
Még be sem fejeztem magamban az imámat, amikor jött Rebeka, vállán a korsóval, lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én ezt mondtam neki: »Kérlek, adj innom!«
verso 46
Ő pedig gyorsan levette korsóját a válláról, és ezt mondta: »Igyál, és a tevéidet is megitatom.« Így hát ittam, és adott inni a tevéknek is.
verso 47
Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, és kezére a karpereceket.
verso 48
Utána meghajoltam és leborultam Jehova előtt, és magasztaltam Jehovát, uramnak, Ábrahámnak az Istenét, aki a helyes úton vezetett, hogy az uram testvérének az unokáját elvigyem az ő fiának.
verso 49
Most azért mondjátok meg nekem, hogy akartok-e szeretettel és hűen bánni az urammal. Ha nem, azt is mondjátok meg, és akkor tudni fogom, mit tegyek.”
verso 50
Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem igent, sem nemet.
verso 51
Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj! Legyen urad fiának a felesége, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta.”
verso 52
Amikor Ábrahám szolgája meghallotta a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt.
verso 53
Majd ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. A testvérének és az anyjának is adott értékes ajándékokat.
verso 54
Utána a szolga és a vele levő férfiak ettek és ittak, majd ott töltötték az éjszakát.
Amikor a szolga reggel felkelt, így szólt: „Engedjetek, hadd menjek el az uramhoz!”
verso 55
Erre a lány testvére és anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a lány még legalább tíz napot! Utána elmehet.”
verso 56
De a szolga ezt mondta nekik: „Ne marasztaljatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Engedjetek, hadd menjek az uramhoz!”
verso 57
Erre ezt mondták: „Hívjuk a lányt, és kérdezzük meg őt!”
verso 58
Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Szívesen elmegyek.”
verso 59
Elengedték hát a rokonukat, Rebekát és a dajkáját, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt.
verso 60
És megáldották Rebekát, így szólva: „Testvérünk, legyél ezerszer tízezrek anyja, és az utódaid vegyék birtokba azoknak a kapuját, akik gyűlölik őket!”
verso 61
Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.
verso 62
Izsák pedig Beér-Lahai-Rói felől jött, ugyanis a Negeb földjén lakott.
verso 63
És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen. És amikor felnézett, azt látta, hogy tevék jönnek.
verso 64
Amikor Rebeka is felnézett, megpillantotta Izsákot, és gyorsan leszállt a tevéről.
verso 65
Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön felénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az uram.” Rebeka akkor fogta a fátylát, és eltakarta magát.
verso 66
A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, ami történt.
verso 67
Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett. Izsák vigaszra lelt anyja elvesztése után.
Libros
