⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 37
verso 1
Jákob továbbra is Kánaán földjén lakott, ott, ahol apja lakott bevándorlóként.
verso 2
Ez Jákob története:
Amikor József fiatal volt, 17 éves, Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiaival együtt őrizte a nyájat. És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak.
verso 3
Izrael pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született. Így hát csináltatott neki egy különleges köntöst.
verso 4
Amikor a bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték, és nem tudtak békésen szólni hozzá.
verso 5
Később József álmot látott, és elmondta a testvéreinek, azok pedig emiatt újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
verso 6
Ezt mondta nekik: „Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmomat:
verso 7
Kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt.”
verso 8
A bátyjai ezt kérdezték tőle: „Csak nem király leszel felettünk, és uralkodsz rajtunk?” Az álmai miatt és azért, amit mondott, újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék.
verso 9
Ezután volt egy másik álma is, és azt is elmondta a bátyjainak: „Megint álmodtam, és most a nap, a hold és 11 csillag hajolt meg előttem.”
verso 10
És elmondta az álmát az apjának és a bátyjainak. Az apja pedig megszidta, és ezt kérdezte: „Mit jelentsen az álmod? Talán én, az anyád és a bátyáid jövünk, és a földig hajolunk előtted?”
verso 11
És a bátyjai féltékenyek lettek rá, ám az apja megjegyezte szavait.
verso 12
A bátyjai elmentek Sikem közelébe apjuk nyáját legeltetni.
verso 13
Izrael később ezt mondta Józsefnek: „A testvéreid Sikem közelében legeltetik a nyájakat, ugye? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” Erre ő ezt mondta: „Rendben.”
verso 14
És Izrael ezt mondta neki: „Kérlek, menj, és nézd meg, jól vannak-e a bátyáid! Nézd meg, minden rendben van-e a nyájjal, és hozz nekem róluk hírt.” Elküldte hát a Hebron-völgyből, és ő ment Sikem felé.
verso 15
Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: „Mit keresel?”
verso 16
Erre ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat!”
verso 17
A férfi ezt mondta: „Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József tehát a bátyjai után ment, és megtalálta őket Dótánban.
verso 18
Már távolról meglátták, és még mielőtt odaért hozzájuk, cselt szőttek ellene, hogy megöljék.
verso 19
Ezt mondták hát egymásnak: „Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó!
verso 20
Gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe, és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.”
verso 21
Amikor Rúben ezt meghallotta, igyekezett megmenteni őt, ezért ezt mondta: „Ne öljük meg!”
verso 22
Rúben még ezt is mondta nekik: „Ne ontsatok vért! Dobjátok be ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne bántsátok!” Mert meg akarta menteni, hogy visszavihesse az apjához.
verso 23
Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték róla a köntösét, a különleges köntöst, mely rajta volt,
verso 24
majd fogták Józsefet, és bedobták a vizesverembe. A verem akkor üres volt, nem volt benne víz.
verso 25
Aztán leültek enni. Amikor felnéztek, látták, hogy egy izmaelita karaván jön Gileádból. A tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek. Úton voltak Egyiptomba.
verso 26
Júda ekkor ezt mondta a testvéreinek: „Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és titokban tartjuk a halálát?
verso 27
Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak! Ne mi legyünk azok, akik bántják őt! Végtére is az öcsénk, a testvérünk.” Ők pedig hallgattak a testvérükre.
verso 28
Amikor a midiánita kereskedő férfiak arra jöttek, a testvérei kihúzták Józsefet a vizesveremből, majd eladták az izmaelitáknak 20 ezüstért. Azok Egyiptomba vitték Józsefet.
verso 29
Később, amikor Rúben visszament a vizesveremhez, látta, hogy József már nincs ott, ezért megszaggatta ruháit.
verso 30
Amikor visszatért a testvéreihez, így kiáltott: „Nincs meg a gyermek! Most mit tegyek?”
verso 31
Fogták József köntösét, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a köntöst a vérébe.
verso 32
Utána elküldték a különleges köntöst az apjukhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk. Kérünk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e, vagy sem.”
verso 33
Ő pedig megnézte, és így kiáltott fel: „Ez a fiam köntöse! Biztos egy vérengző vadállat falta fel és tépte szét Józsefet!”
verso 34
Jákob ekkor megszaggatta ruháját, zsákruhát kötött a derekára, és hosszú napokon át gyászolta fiát.
verso 35
Mindegyik fia és lánya próbálta vigasztalni őt, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: „Fiamat gyászolva megyek le a sírba!” És az apja tovább siratta.
verso 36
A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének, az őrök parancsnokának.
Libros
