⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 43
verso 1
Az éhínség ekkor súlyos volt az országban.
verso 2
Amikor fölélték a gabonát, melyet Egyiptomból hoztak, az apjuk ezt mondta nekik: „Menjetek el újra, és vásároljatok nekünk némi élelmet.”
verso 3
Júda ekkor ezt mondta neki: „Az a férfi egyértelműen figyelmeztetett minket: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«
verso 4
Ha elküldöd velünk az öcsénket, akkor lemegyünk, és veszünk neked élelmet.
verso 5
De ha nem küldöd el, nem megyünk le, mert az a férfi megmondta nekünk: »Szemem elé ne kerüljetek, ha nincs veletek az öcsétek!«”
verso 6
Izrael ezt kérdezte: „Miért hoztatok rám ilyen szerencsétlenséget azzal, hogy elmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek?”
verso 7
Erre ők így feleltek: „A férfi kérdezősködött felőlünk és a rokonaink felől, és rákérdezett: »Él még az apátok? Van még testvéretek?« És mi elmondtunk neki mindent, ahogy van. Honnan tudhattuk volna, hogy ezt fogja mondani: »Hozzátok el az öcséteket!«”
verso 8
Ezután Júda így sürgette az apját, Izraelt: „Küldd el velem a fiút, hadd menjünk el, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg, sem mi, sem te, sem a gyermekeink.
verso 9
Garantálom, hogy nem esik baja. Én felelek érte. Ha nem hozom őt vissza hozzád, akkor hordozzam egész életemben a bűnömet.
verso 10
Ha nem késlekedtünk volna, mostanra már kétszer is megjártuk volna az utat.”
verso 11
Izrael, az apjuk ekkor ezt mondta nekik: „Ha nincs más választásunk, tegyétek a következőket: Rakjatok a föld legjobb terméseiből a zsákjaitokba, és vigyétek el ajándékba annak a férfinak. Vigyetek egy kis balzsamot, egy kis mézet, ladanumot, gyantás kérget, pisztáciát és mandulát.
verso 12
És kétszer annyi pénzt vigyetek magatokkal. Sőt, vigyétek vissza azt a pénzt is, amit visszatettek a zsákotok szájába. Talán tévedés volt.
verso 13
Vigyétek magatokkal a testvéreteket, és menjetek vissza ahhoz az emberhez.
verso 14
Bárcsak megadná a mindenható Isten, hogy megszánjon titeket az az ember, és szabadon bocsássa a másik testvéreteket és Benjámint! De ha el kell veszítenem a gyermekeimet, hát elveszítem!”
verso 15
A férfiak magukkal vitték az ajándékokat, a pénz kétszeresét, valamint Benjámint. Útnak indultak, lementek Egyiptomba, majd újra József elé álltak.
verso 16
Amikor József meglátta velük Benjámint, azon nyomban szólt a háza fölé rendelt férfinak: „Vidd ezeket a férfiakat a házamba, vágj le néhány állatot, és készíts belőlük ételt, mert ezek a férfiak velem ebédelnek!”
verso 17
A férfi rögtön úgy is tett, ahogy József mondta, és elvitte őket József házába.
verso 18
Ám amikor József házába vitték őket, megijedtek, és ezt mondták: „A miatt a pénz miatt hoztak ide minket, ami visszakerült a zsákjainkba. Most ránk támadnak, rabszolgává tesznek minket, és elveszik a szamarainkat!”
verso 19
Ezért odamentek a József háza fölé rendelt férfihoz, és beszéltek vele a ház bejáratánál.
verso 20
Ezt mondták: „Bocsásson meg az én uram! Már egyszer jártunk itt, hogy élelmet vásároljunk.
verso 21
De amikor a szállásunkra értünk, és kinyitottuk a zsákjainkat, a pénzünk hiánytalanul ott volt mindegyikünk zsákjának a szájában. Most szeretnénk ezt személyesen visszaadni.
verso 22
De van nálunk még pénz, hogy élelmet vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzt a zsákjainkba.”
verso 23
A férfi ekkor ezt mondta: „Minden rendben, ne féljetek! Tudok róla, hogy kifizettétek az élelmet. A ti Istenetek, apátok Istene tette azt a pénzt a zsákjaitokba.” Azután kihozta hozzájuk Simeont.
verso 24
Majd a férfi bevitte őket József házába, vizet adott nekik, hogy megmossák a lábukat, és takarmányt adott a szamaraiknak.
verso 25
Ők pedig előkészítették Józsefnek az ajándékot addigra, mire megjött délben, mert hallották, hogy ott fognak ebédelni.
verso 26
Amikor József bement a házba, odavitték neki az ajándékot, és földre borultak előtte.
verso 27
József ezután érdeklődött a hogylétük felől, és megkérdezte: „Hogy van az idős édesapátok, akiről beszéltetek? Él még?”
verso 28
Erre ők így feleltek: „Szolgád, a mi apánk jól van. Még él.” Utána meghajoltak és leborultak.
verso 29
Amikor József felnézett, és meglátta Benjámint, az öccsét, anyjának a fiát, ezt kérdezte: „Ő a legfiatalabb öcsétek, akiről beszéltetek?” Majd ezt mondta: „Fiam, legyen hozzád kegyes az Isten!”
verso 30
József ekkor elsietett, mert elöntötték az érzések az öccse láttán. Keresett egy helyet, ahol sírhat. Elvonult hát egy szobába, ahol egyedül lehetett, és ott kisírta magát.
verso 31
Utána megmosta az arcát, kiment, és uralkodva az érzésein ezt mondta: „Tálaljátok az ételt!”
verso 32
Külön tálaltak neki, a testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, akik a házában ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert az utálatos volt nekik.
verso 33
Leültették eléje a testvéreit születési sorrendben, az elsőszülöttől kezdve – a neki járó jog szerint – a legfiatalabbig, azok pedig csodálkozva összenéztek.
verso 34
A saját asztaláról küldött nekik ennivalót, de Benjáminnak ötször akkora adagot adott, mint a többieknek. Ők pedig jóllakásig ettek-ittak.
Libros
