⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Mózes első könyve
capítulo 19
verso 1
A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült. Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arcra borult.
verso 2
Ezt mondta: „Kérlek titeket, uraim, térjetek be a szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat. Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat.” Erre ők így feleltek: „Nem, inkább a köztéren éjszakázunk.”
verso 3
De ő annyira unszolta őket, hogy bementek a házába. Akkor Lót megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret sütött, és nekiláttak az evésnek.
verso 4
Mielőtt lefeküdtek volna, a városban a férfiak – a szodomai férfiak, az ifjútól az öregemberig mind – csoportba verődve körbevették a házat.
verso 5
Ezt kiabálták Lótnak: „Hol vannak a férfiak, akik ma éjjel jöttek hozzád? Hozd ki őket, hadd feküdjünk le velük!”
verso 6
Lót ekkor kiment hozzájuk a bejárathoz, és becsukta maga mögött az ajtót.
verso 7
Ezt mondta: „Kérlek titeket, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot!
verso 8
Van két lányom, akik még szüzek. Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket, és aztán azt tehettek velük, amit csak akartok. Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel ők az én fedelem alatt kerestek menedéket.”
verso 9
Erre ők így feleltek: „Félre az útból!” Még ezt is mondták: „Ez az egyetlen idegen, aki idejött közénk lakni, és most veszi a bátorságot, hogy bíráskodjon felettünk! Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal!” Aztán rátámadtak Lótra, és be akarták törni az ajtót.
verso 10
Ekkor azok a férfiak kinyújtották a kezüket, és behúzták Lótot magukhoz a házba, majd becsukták az ajtót.
verso 11
A ház bejáratánál levő férfiakat pedig – a fiataloktól az idősekig – vaksággal sújtották, úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe.
verso 12
A férfiak ekkor ezt mondták Lótnak: „Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről!
verso 13
Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis Jehova egyre több panaszos kiáltást hall a lakói miatt. Ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost.”
verso 14
Lót tehát kiment, és beszélt a vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: „Gyorsan! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!” De a vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna.
verso 15
Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: „Siess! Vedd a feleségedet és a két lányodat, nehogy te is meghalj a város vétke miatt!”
verso 16
És amikor késlekedett, a férfiak – mivel Jehova irgalmas volt Lóttal – megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt a városból, és otthagyták.
verso 17
Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyikük: „Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a Jordán-környéken! Menekülj a hegyekbe, nehogy meghalj!”
verso 18
Lót ekkor így szólt hozzájuk: „Kérlek, ne oda küldj, Jehova!
verso 19
A szolgád elnyerte a jóindulatodat, és nagyon kedves voltál velem, hiszen életben hagytál. De én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és meghalok.
verso 20
Ez a kis város közel van, és odamenekülhetnék. Kérlek, hadd menjek oda! Hisz ez csak egy kis város, és így életben maradhatnék.”
verso 21
Ő ezért így felelt neki: „Jól van. Figyelembe veszem a kérésedet, és nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.
verso 22
Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!” Ezért lett a város neve Coár.
verso 23
A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett.
verso 24
Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára. Jehovától jött ez az égből.
verso 25
Így pusztította el ezeket a városokat, igen, az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt.
verso 26
Lót mögött pedig a felesége hátranézett, és sóoszloppá vált.
verso 27
Ábrahám kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol korábban Jehova előtt állt.
verso 28
Lenézett Szodoma és Gomorra felé, és végignézett az egész Jordán-környéken. Micsoda látvány fogadta! Sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.
verso 29
Amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, tekintettel volt Ábrahámra, és ezért küldte ki Lótot azokból a városokból, melyeket elpusztított, és melyekben Lót lakott.
verso 30
Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott a két lányával együtt, mert félt Coárban lakni. Így barlanglakó lett a két lányával.
verso 31
Az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbnak: „Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, aki lefeküdjön velünk, ahogy ez az egész földön szokás.
verso 32
Gyere, adjunk apánknak bort, és feküdjünk le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.”
verso 33
Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat. Utána bement az elsőszülött lány, és lefeküdt az apjával, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele.
verso 34
Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: „A múlt éjjel én feküdtem le apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, feküdj le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.”
verso 35
Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat. Azután a fiatalabb is lefeküdt vele, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele.
verso 36
Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától.
verso 37
Az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak nevezte el. Ő a moábiták ősapja.
verso 38
A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő az ammoniták ősapja.
Libros
