⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
19. fejezet
1. vers
A két angyal estére Szodomába érkezett, és Lót épp Szodoma kapujában ült. Amikor Lót meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arcra borult.
2. vers
Ezt mondta: „Kérlek titeket, uraim, térjetek be a szolgátok házába, maradjatok itt éjszakára, és hadd mossák meg lábatokat. Reggel majd korán fölkeltek, és folytatjátok utatokat.” Erre ők így feleltek: „Nem, inkább a köztéren éjszakázunk.”
3. vers
De ő annyira unszolta őket, hogy bementek a házába. Akkor Lót megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret sütött, és nekiláttak az evésnek.
4. vers
Mielőtt lefeküdtek volna, a városban a férfiak – a szodomai férfiak, az ifjútól az öregemberig mind – csoportba verődve körbevették a házat.
5. vers
Ezt kiabálták Lótnak: „Hol vannak a férfiak, akik ma éjjel jöttek hozzád? Hozd ki őket, hadd feküdjünk le velük!”
6. vers
Lót ekkor kiment hozzájuk a bejárathoz, és becsukta maga mögött az ajtót.
7. vers
Ezt mondta: „Kérlek titeket, testvéreim, ne műveljetek ilyen gonoszságot!
8. vers
Van két lányom, akik még szüzek. Kérlek titeket, hadd hozzam ki nektek őket, és aztán azt tehettek velük, amit csak akartok. Csak ezekkel a férfiakkal ne tegyetek semmit, mivel ők az én fedelem alatt kerestek menedéket.”
9. vers
Erre ők így feleltek: „Félre az útból!” Még ezt is mondták: „Ez az egyetlen idegen, aki idejött közénk lakni, és most veszi a bátorságot, hogy bíráskodjon felettünk! Na majd rosszabbul bánunk veled, mint azokkal!” Aztán rátámadtak Lótra, és be akarták törni az ajtót.
10. vers
Ekkor azok a férfiak kinyújtották a kezüket, és behúzták Lótot magukhoz a házba, majd becsukták az ajtót.
11. vers
A ház bejáratánál levő férfiakat pedig – a fiataloktól az idősekig – vaksággal sújtották, úgyhogy azok belefáradtak a bejárat keresésébe.
12. vers
A férfiak ekkor ezt mondták Lótnak: „Van még itt hozzátartozód? Vejeidet, fiaidat és lányaidat, minden hozzátartozódat, aki a városban van, vidd ki erről a helyről!
13. vers
Mert elpusztítjuk ezt a helyet, ugyanis Jehova egyre több panaszos kiáltást hall a lakói miatt. Ezért Jehova elküldött minket, hogy pusztítsuk el a várost.”
14. vers
Lót tehát kiment, és beszélt a vejeivel, akik el akarták venni a lányait, és így szólt hozzájuk: „Gyorsan! Gyertek ki erről a helyről, mert Jehova el fogja pusztítani a várost!” De a vejeinek úgy tűnt, mintha tréfálkozna.
15. vers
Amikor azonban hajnalodott, az angyalok kezdték sürgetni Lótot, ezt mondva neki: „Siess! Vedd a feleségedet és a két lányodat, nehogy te is meghalj a város vétke miatt!”
16. vers
És amikor késlekedett, a férfiak – mivel Jehova irgalmas volt Lóttal – megragadták a kezét, valamint a feleségének és két lányának a kezét, majd kivitték őt a városból, és otthagyták.
17. vers
Amint a város szélére értek velük, így szólt az egyikük: „Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a Jordán-környéken! Menekülj a hegyekbe, nehogy meghalj!”
18. vers
Lót ekkor így szólt hozzájuk: „Kérlek, ne oda küldj, Jehova!
19. vers
A szolgád elnyerte a jóindulatodat, és nagyon kedves voltál velem, hiszen életben hagytál. De én nem tudok a hegyekbe menekülni, mert félek, hogy utolér a csapás, és meghalok.
20. vers
Ez a kis város közel van, és odamenekülhetnék. Kérlek, hadd menjek oda! Hisz ez csak egy kis város, és így életben maradhatnék.”
21. vers
Ő ezért így felelt neki: „Jól van. Figyelembe veszem a kérésedet, és nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél.
22. vers
Siess! Menekülj oda, mert addig semmit sem tehetek, amíg oda nem érsz!” Ezért lett a város neve Coár.
23. vers
A nap már feljött a vidéken, amikor Lót Coárba érkezett.
24. vers
Jehova ekkor kén- és tűzesőt bocsátott Szodomára és Gomorrára. Jehovától jött ez az égből.
25. vers
Így pusztította el ezeket a városokat, igen, az egész Jordán-környéket a városok összes lakosával és a föld növényeivel együtt.
26. vers
Lót mögött pedig a felesége hátranézett, és sóoszloppá vált.
27. vers
Ábrahám kora reggel útnak indult arra a helyre, ahol korábban Jehova előtt állt.
28. vers
Lenézett Szodoma és Gomorra felé, és végignézett az egész Jordán-környéken. Micsoda látvány fogadta! Sűrű füst szállt fel a földről, mint az égetőkemence füstje.
29. vers
Amikor Isten a Jordán-környék városait elpusztította, tekintettel volt Ábrahámra, és ezért küldte ki Lótot azokból a városokból, melyeket elpusztított, és melyekben Lót lakott.
30. vers
Lót később fölment Coárból, és a hegyekben lakott a két lányával együtt, mert félt Coárban lakni. Így barlanglakó lett a két lányával.
31. vers
Az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbnak: „Apánk már idős, és nincs férfi a vidéken, aki lefeküdjön velünk, ahogy ez az egész földön szokás.
32. vers
Gyere, adjunk apánknak bort, és feküdjünk le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.”
33. vers
Azon az éjszakán tehát borral itatták az apjukat. Utána bement az elsőszülött lány, és lefeküdt az apjával, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele.
34. vers
Másnap történt, hogy az elsőszülött lány ezt mondta a fiatalabbiknak: „A múlt éjjel én feküdtem le apámmal. Itassuk le borral ma is. Utána menjél be te is, feküdj le vele, hogy legyen utódunk az apánktól.”
35. vers
Így hát ezen az éjszakán is borral itatták apjukat. Azután a fiatalabb is lefeküdt vele, de ő nem tudott arról, hogy a lánya lefeküdt vele.
36. vers
Lót mindkét lánya teherbe esett az apjától.
37. vers
Az elsőszülött lány fiút szült, és Moábnak nevezte el. Ő a moábiták ősapja.
38. vers
A fiatalabbik lány is szült egy fiút, akit Ben-Amminak nevezett el. Ő az ammoniták ősapja.
Könyvek
