⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
48. fejezet
1. vers
Később ezt mondták Józsefnek: „Apád egyre gyengül.” Ekkor ő elvitte hozzá a két fiát, Manassét és Efraimot.
2. vers
Ezután tudatták Jákobbal: „Eljött hozzád a fiad, József.” Izrael pedig összeszedte az erejét, és felült az ágyában.
3. vers
Jákob ekkor így szólt Józsefhez:
„A mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott engem.
4. vers
Ezt mondta nekem: »Termékennyé teszlek, sok utódod lesz, sok nép származik majd tőled, és ezt a földet végleg az utódaidnak adom.«
5. vers
Most tehát a két fiad, akik még azelőtt születtek Egyiptom földjén, mielőtt idejöttem hozzád Egyiptomba, ők az én fiaim lesznek. Efraim és Manassé az enyém lesz, ahogy Rúben és Simeon is az enyém.
6. vers
De azok a gyermekeid, akik utánuk születnek, a tieid lesznek. A bátyjaik nevéről fogják nevezni őket, és az ő örökségükből kapnak majd részt.
7. vers
Amikor Paddánból eljöttem, Ráhel meghalt mellettem Kánaán földjén, amikor még jókora távolságra voltunk Efratától. Ezért az Efratába, vagyis a Betlehembe vezető út mentén temettem el.”
8. vers
Izrael ekkor meglátta József fiait, és ezt kérdezte: „Kik ezek?”
9. vers
József erre így felelt az apjának: „Ők a fiaim, akiket Isten adott nekem ezen a helyen.” Erre ő ezt mondta: „Kérlek, hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket.”
10. vers
Mivel Izrael már idős volt, megromlott a látása, és alig látott. Ezért József közel vitte őket hozzá, ő pedig megcsókolta és megölelte őket.
11. vers
Izrael ezt mondta Józsefnek: „Nem gondoltam volna, hogy még látlak, de Isten megengedte, hogy még az utódaidat is lássam!”
12. vers
József ekkor elvitte a fiait az apjától, és arcra borult.
13. vers
Utána fogta József mindkettőjüket, Efraimot jobb kezével Izrael bal keze felől, Manassét pedig bal kezével Izrael jobb keze felől, és közel vitte őket hozzá.
14. vers
Ám Izrael kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a fiatalabb, és a bal kezét tette Manassé fejére. Szándékosan tette így a kezeit, pedig tudta, hogy az elsőszülött Manassé volt.
15. vers
Ezután megáldotta Józsefet, és ezt mondta:
„Az igaz Isten, akit a nagyapám, Ábrahám és az apám, Izsák szolgáltak,
az igaz Isten, aki egész életemben terelgetett engem, mind a mai napig,
16. vers
az angyal, aki megszabadított engem minden szerencsétlenségtől, áldja meg ezeket a fiúkat.
Ők vigyék tovább a nevem, és a nagyapámnak, Ábrahámnak és az apámnak, Izsáknak a nevét,
és legyen sok leszármazottjuk a földön.”
17. vers
Amikor József látta, hogy az apja Efraim fejére tette a jobb kezét, ez nem tetszett neki. Megfogta az apja kezét, és megpróbálta Efraim fejéről Manassé fejére tenni.
18. vers
József ezt mondta az apjának: „Ne így, apám, mert ő az elsőszülött! Az ő fejére tedd a jobb kezedet!”
19. vers
Ám az apja nem hallgatott rá, hanem így szólt: „Tudom, fiam, tudom. Tőle is származik majd egy nép, és ő is naggyá lesz. Ennek ellenére az öccse nagyobb lesz, mint ő, és olyan sok utódja lesz, hogy akár több nép is lehetne belőlük.”
20. vers
És ezekkel a szavakkal áldotta meg őket ezen a napon:
„Amikor Izraelben áldást mondanak, a te nevedet említsék, ezt mondva:
»Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!«”
Így helyezte Efraimot Manassé elé.
21. vers
Izrael ezután ezt mondta Józsefnek: „Én meg fogok halni, de Isten veletek lesz, és vissza fog vinni titeket ősapáitok földjére.
22. vers
Én pedig egy földterülettel többet adok neked, mint a testvéreidnek. Ezt a területet a kardommal és az íjammal vettem el az amoritáktól.”
Könyvek
