⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
32. fejezet
1. vers
Jákob aztán útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai.
2. vers
Amint Jákob meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!” Ezért Mahanaimnak nevezte el azt a helyet.
3. vers
Jákob azután követeket küldött maga előtt a bátyjához, Ézsauhoz Szeir földjére, Edom területére,
4. vers
és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondja a szolgád, Jákob: ’Hosszú ideig Lábánnál laktam, egészen mostanáig.
5. vers
Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim. Azért küldöm ezt az üzenetet, hogy tudja az uram, hogy jövök, és jóindulattal tekintsen rám.’«”
6. vers
Idővel a követek visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Találkoztunk a bátyáddal, Ézsauval. Úton van, hogy találkozzon veled, és 400 férfi van vele.”
7. vers
Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett. Ezért a vele levőket, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra osztotta.
8. vers
Ezt mondta: „Ha Ézsau megtámadja az egyik tábort, akkor a másik tábor megmenekülhet.”
9. vers
Jákob azután ezt mondta: „Ó, nagyapámnak, Ábrahámnak Istene, és apámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«,
10. vers
nem vagyok méltó mindarra a szeretetre és hűségre, melyet a szolgád iránt mutattál, hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, de mostanra már két táborrá lettem.
11. vers
Ments meg, kérlek, a bátyám, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem és az anyákat a gyermekeikkel együtt!
12. vers
És te azt mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, és sok utódot adok neked. Annyian lesznek, mint a homokszemek a tengerben, melyeket nem lehet megszámolni.«”
13. vers
És Jákob ott töltötte az éjszakát. Majd kiválasztott az állataiból valamennyit, hogy ajándékba adja a bátyjának, Ézsaunak:
14. vers
200 nőstény kecskét, 20 kecskebakot, 200 anyajuhot, 20 kost,
15. vers
30 szoptatós tevét, 40 tehenet, 10 bikát, 20 szamárkancát és 10 kifejlett szamarat.
16. vers
Aztán a szolgáinak adta azokat, egyik nyájat a másik után, és ezt mondta nekik: „Keljetek át előttem a gázlón, és hagyjatok távolságot a nyájak között!”
17. vers
Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«,
18. vers
akkor mondd ezt: »A szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az uramnak, Ézsaunak küld, és ő maga is jön utánunk.«”
19. vers
És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Ezt mondjátok Ézsaunak, amikor találkoztok vele.
20. vers
És még mondjátok ezt is: »Itt jön utánunk Jákob, a szolgád.«” Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal, melyet előre küldök neki, és utána, mikor találkozunk, talán kedvesen fogad.”
21. vers
A szolgái tehát átkeltek előtte az ajándékokkal, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.
22. vers
Később, még aznap éjjel felkelt, és két feleségével, a két szolgálójával, valamint 11 fiúgyermekével átkelt a Jabbók gázlón.
23. vers
Átvitte tehát őket a patakon, és mindenét, amije volt.
24. vers
Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi viaskodni kezdett vele, egészen hajnalhasadtáig.
25. vers
Amikor a férfi látta, hogy nem győzte le, megérintette Jákob csípőjének forgócsontját. Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben viaskodott a férfival.
26. vers
Utána ezt mondta: „Engedj el, mert már hajnalodik!” Erre Jákob így szólt hozzá: „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz.”
27. vers
Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Mire ő így felelt: „Jákob.”
28. vers
Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek, mert Istennel és emberekkel küzdöttél, és végül győztél.”
29. vers
Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet!” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?” És ott megáldotta őt.
30. vers
Jákob ezért Penielnek nevezte el azt a helyet, mert ezt mondta: „Szemtől szemben láttam Istent, mégis életben maradtam.”
31. vers
És ahogy átkelt Pénuelnél, felkelt a nap, de sántított a csípője miatt.
32. vers
Ezért nem szokásuk Izrael fiainak mind a mai napig megenni a csípőnél levő inat, mely a csípőízületnél van, mert megérintették Jákob csípőízületét a csípőnél levő ínnál.
Könyvek
