⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
27. fejezet
1. vers
Amikor Izsák idős volt, és már alig látott, hívatta Ézsaut, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: „Fiam!” Mire az így felelt: „Itt vagyok!”
2. vers
Ő így folytatta: „Megöregedtem, és nem tudom, meddig élek még.
3. vers
Most hát, kérlek, fogd a fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
4. vers
Utána készíts nekem olyan ízletes ételt, amit szeretek, és hozd be hozzám. Azután eszem belőle, hogy megáldhassalak még a halálom előtt.”
5. vers
Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza.
6. vers
Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának: „Most hallottam, hogy apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel, így szólva:
7. vers
»Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.«
8. vers
Most pedig, fiam, jól figyelj arra, amit mondok neked!
9. vers
Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozd ide nekem a két legszebb kecskegidát, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti.
10. vers
Utána vidd be apádnak, hogy megegye, és megáldhasson még a halála előtt.”
11. vers
Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös, az én bőröm pedig sima.
12. vers
Mi lesz akkor, ha apám megtapogat? Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle, és biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.”
13. vers
Erre az anyja ezt mondta: „Fiam, szálljon rám a neked szánt átok! Csak tedd azt, amit mondtam, menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!”
14. vers
Ő pedig elment értük, az anyjához vitte azokat, és az anyja ízletes ételt készített, pont, ahogyan az apja szerette.
15. vers
Rebeka utána fogta Ézsaunak, nagyobbik fiának a legjobb ruháit, amelyek otthon voltak, és ráadta Jákobra, a kisebbik fiára.
16. vers
A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és nyakának sima részét.
17. vers
Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.
18. vers
Jákob pedig bement az apjához, és ezt mondta: „Apám!” Mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?”
19. vers
Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted. Mindent úgy tettem, ahogy mondtad. Ülj fel, kérlek, és egyél a vadpecsenyémből, hogy megáldhass engem.”
20. vers
Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.”
21. vers
Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Kérlek, gyere közelebb, fiam, hadd tapogassalak meg, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e.”
22. vers
Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.”
23. vers
Nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta.
24. vers
Aztán megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.”
25. vers
Akkor ezt mondta: „Hozz nekem, fiam, a vadpecsenyéből, hadd egyek, és aztán megáldalak.” Odavitte neki, és Izsák evett, majd pedig bort vitt neki, és az ivott.
26. vers
Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.”
27. vers
Ő közelebb ment, megcsókolta, és Izsák megérezte a ruhájának illatát. Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:
„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova.
28. vers
Adjon neked az igaz Isten harmatot az égből, termékeny talajt és bőséges gabonát meg újbort!
29. vers
Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted. Légy úr a testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai. Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!”
30. vers
Rögtön azután, hogy Izsák megáldotta Jákobot, és ő kijött az apjától, Izsáktól, megérkezett a vadászatból a bátyja, Ézsau.
31. vers
Ő is készített egy ízletes ételt, majd bevitte az apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson engem!”
32. vers
Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.”
33. vers
Izsák elkezdett nagyon remegni, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, és behozta nekem? Én pedig már ettem belőle, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt! Ő bizony áldott is lesz!”
34. vers
Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, apám!”
35. vers
De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.”
36. vers
Erre Ézsau ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?! Elsőszülöttségi jogomat már elvette, most meg az áldásomat is elvette!” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?”
37. vers
Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Uraddá tettem őt. Minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és újborral is elláttam. Mit tehetek most már érted, fiam?”
38. vers
Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!” Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt.
39. vers
Izsák, az apja, ezt felelte neki:
„Nem fogsz termékeny földön lakni, és harmatot sem kapsz az égből.
40. vers
Egész életedben használni fogod a kardodat, és testvéredet fogod szolgálni. De amikor majd feldühödsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.”
41. vers
Ézsau azonban gyűlöletet táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta, és Ézsau folyton ezt mondta magában: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.”
42. vers
Amikor elmondták Rebekának, hogy mit tervez a nagyobbik fia, Ézsau, azonnal küldetett Jákobért, a kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Figyelj! A bátyád, Ézsau azt tervezi, hogy bosszúból megöl téged.
43. vers
Most pedig, fiam, tedd azt, amit mondok neked! Indulj, és fuss Lábánhoz, a testvéremhez Háránba!
44. vers
Lakj nála egy darabig, míg lecsillapodik a bátyád dühe,
45. vers
alábbhagy a haragja, és elfelejti, mit tettél vele. Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el egy nap mindkettőtöket?”
46. vers
Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megundorodtam az életemtől Hét lányai miatt. Ha Jákob is Hét lányai közül vesz magának feleséget, ennek a földnek a lányai közül, mint amilyenek ezek, akkor mit ér az életem?”
Könyvek
