⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
33. fejezet
1. vers
Jákob felnézett, és látta, hogy jön Ézsau 400 férfival. Ezért azt mondta Leának, Ráhelnek és a két szolgálónak, hogy vegyék magukhoz a gyermekeiket.
2. vers
A szolgálókat meg a gyermekeiket állította előre, utánuk jött Lea a gyermekeivel, majd Ráhel és József leghátul.
3. vers
Jákob ment legelöl, és hétszer földig hajolt, miközben egyre közelebb ért a bátyjához.
4. vers
Ézsau pedig eléje futott, megölelte, megcsókolta, és mindketten könnyekre fakadtak.
5. vers
Amikor Ézsau felnézett, látta az asszonyokat meg a gyermekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” Mire ő így felelt: „A gyermekek, akiket Isten kedvesen a szolgádnak adott.”
6. vers
Ekkor előléptek a szolgálók a gyermekekkel, és meghajoltak.
7. vers
Lea is előlépett a gyermekeivel, és meghajoltak. Majd József lépett elő Ráhellel, és ők is meghajoltak.
8. vers
Ézsau ekkor ezt kérdezte: „Miért küldted ezeket az embereket és a nyájakat, amelyekkel találkoztam?” Erre ő így felelt: „Azért, hogy elnyerjem az uram jóindulatát.”
9. vers
Ézsau ekkor ezt mondta: „Sok nyájam van nekem, testvérem. Tartsd csak meg, ami a tied!”
10. vers
Jákob azonban ezt mondta: „Ne úgy legyen, kérlek! Ha már elnyertem a jóindulatodat, akkor fogadd el kezemből az ajándékomat, mert azért hoztam, hogy láthassam az arcodat. És láttam az arcodat, mintha Isten arcát látnám, hiszen szívesen fogadtál.
11. vers
Kérlek, vedd el az ajándékomat, amelyet neked hoztam, mert Isten jóindulatú volt velem, és mert megvan mindenem.” És tovább unszolta, az pedig végül elfogadta.
12. vers
Később Ézsau ezt mondta: „Induljunk, menjünk, én majd előtted megyek!”
13. vers
Jákob azonban így szólt: „Tudja az én uram, hogy a gyermekek még gyengék, és szoptatós juhok meg marhák vannak velem. Ha csak egy napig is túl gyorsan terelik őket, az egész nyáj elpusztul.
14. vers
Kérlek, uram, menj szolgád előtt, de én hadd folytassam az utat lassabban, hogy az állatok és a gyermekek is tudjanak jönni, míg oda nem érek az uramhoz Szeirbe.”
15. vers
Ézsau ekkor így szólt: „Kérlek, hadd hagyjak veled néhányat az embereim közül.” Erre ő ezt mondta: „Minek az? Csak nyerjem el az uram jóindulatát!”
16. vers
Ézsau tehát még aznap visszatért Szeirbe.
17. vers
Jákob pedig elindult Szukkótba, majd épített magának házat, az állatainak pedig aklokat készített. Ezért nevezte el azt a helyet Szukkótnak.
18. vers
Miután Jákob eljött Paddán-Arámból, épségben megérkezett Sikem városába, amely Kánaán földjén van. A város közelében tábort ütött.
19. vers
Majd megvette azt a darab földet, ahol sátrat vert, Sikem apjának, Hámornak a fiaitól 100 ezüstpénzért.
20. vers
Oltárt emelt ott, és így nevezte: Isten, Izrael Istene.
Könyvek
