⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Mózes első könyve
24. fejezet
1. vers
Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korú, és Jehova mindenben megáldotta őt.
2. vers
Ábrahám ezt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta: „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,
3. vers
és esküdj meg nekem Jehovára, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem a kánaániták közül választasz feleséget a fiamnak, akik között lakom.
4. vers
Inkább menj el a szülőföldemre a rokonaimhoz, és onnan hozz a fiamnak, Izsáknak feleséget.”
5. vers
A szolga azonban így szólt: „De mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor elvigyem a fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?”
6. vers
Ábrahám ekkor így szólt: „Semmiképp se vidd oda a fiamat!
7. vers
Jehova, az ég Istene – aki kihozott engem apám házából és a rokonaim földjéről, és aki beszélt velem, és megesküdött nekem, hogy »a te utódodnak adom ezt a földet« –, ő elküldi majd az angyalát előtted, és biztosan hozol majd feleséget onnan a fiamnak.
8. vers
Ha viszont a lány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól. De a fiamat ne vidd el oda.”
9. vers
Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki.
10. vers
A szolga tehát kiválasztott tíz tevét urának a tevéi közül, majd elindult, és vitt magával az urától mindenféle ajándékot. Mezopotámia felé tartott, Náhor városába.
11. vers
A városon kívül letérdeltette a tevéket egy kútnál. Estefelé volt, amikor is a nők vizet meríteni jártak.
12. vers
Ezt mondta: „Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, kérlek, tegyél sikeressé még ma, és mutasd ki, hogy szereted az uramat, Ábrahámot.
13. vers
Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni.
14. vers
Legyen úgy, hogy ha egy lánynak azt mondom, »engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak!«, és ő erre azt feleli, »igyál, és a tevéidet is megitatom«, akkor ő lesz az, akit a szolgádnak, Izsáknak szántál. Ezzel add tudtomra, hogy szereted az uramat.”
15. vers
Még be sem fejezte szavait, és vizeskorsóval a vállán jött Rebeka, aki Milka fiának, Betuelnek volt a lánya, Milka pedig Náhornak, Ábrahám testvérének volt a felesége.
16. vers
Ez a lány gyönyörű volt, és szűz. Nem volt még férfinak nemi kapcsolata vele. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és utána feljött.
17. vers
A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!”
18. vers
A lány pedig így felelt: „Igyál, uram!” Majd Rebeka gyorsan levette a korsót a válláról, és tartotta azt, míg inni adott neki.
19. vers
Miután adott neki inni, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.”
20. vers
Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merített.
21. vers
Eközben a férfi csak ámult, és szótlanul figyelte őt, és azon tűnődött, hogy vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját, vagy sem.
22. vers
Amikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett a lánynak egy arany orrkarikát, melynek a súlya fél sekel volt, és két arany karperecet, melyeknek súlya tíz sekel volt,
23. vers
és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg nekem, kinek a lánya vagy! Van hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”
24. vers
Ő így felelt: „Betuel lánya vagyok, Milkának a fiáé, akit Milka Náhornak szült.”
25. vers
Még ezt is mondta: „Van szalmánk is, és sok takarmányunk is, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.”
26. vers
Akkor a férfi meghajolt és leborult Jehova előtt,
27. vers
és ezt mondta: „Legyen magasztalva Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, aki nem szűnt meg szeretni az uramat, és hűen bánni vele! Jehova elvezetett uram testvéreinek a házához.”
28. vers
A lány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének.
29. vers
Rebekának volt egy Lábán nevű testvére. Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál.
30. vers
Mert amikor meglátta az orrkarikát és testvére kezén a karpereceket, és hallotta testvérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál.
31. vers
Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere! Miért állsz itt kint? Már előkészítettem a házat és a tevék helyét is.”
32. vers
A férfi tehát elment a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott, hogy megmossák a férfinak és a vele levőknek a lábát.
33. vers
Ám amikor ennivalót tettek a férfi elé, ő így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”
34. vers
A férfi ezt mondta: „Ábrahám szolgája vagyok.
35. vers
Jehova igen megáldotta az uramat, és nagyon gazdaggá tette, mivel adott neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.
36. vers
És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az uramnak, és az uram mindenét a fiúnak fogja adni.
37. vers
Engem pedig megkért az uram, hogy esküdjek meg. Ezt mondta: »Ne a kánaániták közül vegyél feleséget a fiamnak, akiknek a földjén lakom,
38. vers
hanem menj el apámnak a házába, a családomhoz, és onnan hozzál feleséget a fiamnak.«
39. vers
De megkérdeztem az uramat: »Mi lesz, ha az a lány nem akar velem jönni?«
40. vers
Erre ő így felelt: »Jehova, akit szolgálok, elküldi majd veled angyalát, és sikeressé teszi az utadat. Te pedig a családomból és apám házából hozz feleséget a fiamnak.
41. vers
Ha elmész a családomhoz, de nem adják neked a lányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett esküd alól. Ez fel fog menteni téged az esküd alól.«
42. vers
Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: »Jehova, uramnak, Ábrahámnak az Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat!
43. vers
Most itt állok egy forrásnál. Legyen úgy, hogy amikor egy lány kijön vizet meríteni, és én ezt mondom neki: ’Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból!’,
44. vers
ő ezt válaszolja nekem: ’Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet.’ Legyen ez a lány az, akit Jehova az uram fiának szánt.«
45. vers
Még be sem fejeztem magamban az imámat, amikor jött Rebeka, vállán a korsóval, lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én ezt mondtam neki: »Kérlek, adj innom!«
46. vers
Ő pedig gyorsan levette korsóját a válláról, és ezt mondta: »Igyál, és a tevéidet is megitatom.« Így hát ittam, és adott inni a tevéknek is.
47. vers
Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«, mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, és kezére a karpereceket.
48. vers
Utána meghajoltam és leborultam Jehova előtt, és magasztaltam Jehovát, uramnak, Ábrahámnak az Istenét, aki a helyes úton vezetett, hogy az uram testvérének az unokáját elvigyem az ő fiának.
49. vers
Most azért mondjátok meg nekem, hogy akartok-e szeretettel és hűen bánni az urammal. Ha nem, azt is mondjátok meg, és akkor tudni fogom, mit tegyek.”
50. vers
Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez. Nem mondhatunk neked sem igent, sem nemet.
51. vers
Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj! Legyen urad fiának a felesége, pontosan úgy, ahogyan Jehova mondta.”
52. vers
Amikor Ábrahám szolgája meghallotta a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt.
53. vers
Majd ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat vett elő, és Rebekának adta. A testvérének és az anyjának is adott értékes ajándékokat.
54. vers
Utána a szolga és a vele levő férfiak ettek és ittak, majd ott töltötték az éjszakát.
Amikor a szolga reggel felkelt, így szólt: „Engedjetek, hadd menjek el az uramhoz!”
55. vers
Erre a lány testvére és anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a lány még legalább tíz napot! Utána elmehet.”
56. vers
De a szolga ezt mondta nekik: „Ne marasztaljatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette az utamat. Engedjetek, hadd menjek az uramhoz!”
57. vers
Erre ezt mondták: „Hívjuk a lányt, és kérdezzük meg őt!”
58. vers
Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Szívesen elmegyek.”
59. vers
Elengedték hát a rokonukat, Rebekát és a dajkáját, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt.
60. vers
És megáldották Rebekát, így szólva: „Testvérünk, legyél ezerszer tízezrek anyja, és az utódaid vegyék birtokba azoknak a kapuját, akik gyűlölik őket!”
61. vers
Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai, felültek a tevékre, és követték a férfit. A szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.
62. vers
Izsák pedig Beér-Lahai-Rói felől jött, ugyanis a Negeb földjén lakott.
63. vers
És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen. És amikor felnézett, azt látta, hogy tevék jönnek.
64. vers
Amikor Rebeka is felnézett, megpillantotta Izsákot, és gyorsan leszállt a tevéről.
65. vers
Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön felénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az uram.” Rebeka akkor fogta a fátylát, és eltakarta magát.
66. vers
A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, ami történt.
67. vers
Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába. Feleségül vette hát Rebekát, és beleszeretett. Izsák vigaszra lelt anyja elvesztése után.
Könyvek
